Ezen most akadt meg a szemem az instán:
Már nem azért, de ennyi erővel a juicet összehasonlíthatnánk 12 db kockacukorral is, pontosan 107 kalória az is, 27.6 ch tartalommal.
Értem én, hogy a fogyás legvégső alapegyenlete az, hogyha kevesebb kalóriát égetsz el, mint amennyit beviszel, akkor fogyni fogsz, na de szerintem az is fontos milyen kalóriát viszel be. Nem akarok itt prédikálni, mert én is szoktam kicsit bűnözni, én is szoktam néha kólát inni, de nem választanám soha a 100% gyümölcslé helyett a Fantát. Ennyi erővel mondhatnám azt, hogy nyugodtan toljon le az ember egy Big Mac-et ebédre, egy McFarmot vacsira, reggelire belefér még egy Dupla sajtos toast, sőt még egy Baconos toast is, és 1500-1600 kalóriánál járunk egy nap. Meglenne a fogyás? Biztos, mert kalóriadeficitben vagyok. Hosszútávon ez fenntartható? Nem, mert 10 év múlva elpatkolok szívrohamban.
A legszomorúbb az, hogy ezt egy olyan oldal hirdeti, aki segít lefogyni az embereknek (pénzért persze), meg olyan szavakkal dobálóznak, hogy "science-based" és hasonló.
2020. május 17., vasárnap
2020. május 14., csütörtök
Nyaff
Na akkor life update vol. 1.
Aki ismer, az tudja, hogy világéletemben fogyókúráztam és diétáztam, és természetesen ez most sincs másképp. Szóval most mindenki zabál otthon a karanténban, posztolja a vicces mémeket, de én úgy akarok visszamenni dolgozni, hogy meg sem ismernek.
Előbb elkezdtem már ezt a dolgot, egészen pontosan január 24-én, egy szép pénteki napon, azután, hogy előtte meglátogattam egy dietetikust. Szerencsére a cég állja a Medicovert, úgyhogy végigtúráztam egy rakat dokit csak úgy, mert ingyen van, gondoltam kipróbálom a dietetikust is. Reméltem, hogy kapok majd jó kis étkezési tervet, vagy valamit, amivel előbbre leszek, mint eddig. Előtte elmentem endokrinológushoz is, aki közölte, hogy max 1000 kcal egy nap, na jó, néha ehetek 1200-őt is. Na ott kikerekedett a szemem és éreztem, hogy ez nem biztos, hogy jó lesz, de sebaj.
A dietetikus egy elég szigorú, 30-as éveiben járó terhes nő volt, aki lemérte a magasságomat (159 centi - egész életemben hazugságban éltem, mikor azt hittem 160 vagyok), a súlyomat (94,6 kiló - igen, hát szánalmas), és a testzsírszázalékomat (49,4% - még szánalmasabb). Közölte velem, hogy hát akkor 1200 kcal naponta, nagyon maximum 1300 kcal. Megmondta azt is, hogy hogyan kéne elosztanom a keretemet az öt étkezésre. Adott egy listát, hogy miket ehetek, miket nem. Kiadta az ukázt a napi min. 60 perc mozgásra. Aztán azt mondta: 4 hét múlva találkozunk.
Őszintén szólva kissé csalódottan távoztam, mert bár tudtam, hogy ebbe nekem kell beletennem a legtöbb munkát, azért egy kicsit többet vártam. Több beszélgetést, legalább kajatippeket az alapanyagtippek helyett, meg persze még mindig bennem volt a hiú ábránd, hogy kapok legalább egy hetes étkezési tervet. Mert azért köszi, az nekem is megvolt, hogy ne egyek sok krumplit, meg búzalisztes, cukros dolgokat, kerüljem az édességet, stb. Ráadásul itt is megkaptam az 1200 kalóriát, ami nekem kevésnek tűnt, de úgy voltam vele, nem én vagyok a dietetikus, ő ezt tanulta, én csak egy valamennyire tájékozott laikus vagyok, majd ettől biztos tartósan, bombamód fogok fogyni.
Long story short(er), tényleg bombamód fogytam, sikerült lemennem 85,8 kilóig április 2-ára úgy, hogy 45%-ra levittem a testzsírt. Vettem egy okosmérleget is, ami szerint 44 kiló izom van rajtam. Elég szomorú, hogy a többi majdhogynem zsír, az tény, de úgy vagyok vele, hogy ez sem rossz.
Na de a feketeleves az az, hogy azóta, szinte semmi nem ment le. Semmi. Jelenleg, hogy ezt írom május 14-én, 85,2 kiló vagyok. Az első stagnálós hét után beiktattam a rendszeres mozgást is, mert bevallom attól a közel 9 kilótól csak a kaja átalakításával szabadultam meg. Heti 6x60 perc, súlyzós és kardio edzés egyaránt. Semmi változás. Elkezdtem utánaolvasni a dolgoknak, hogy a fenébe tudom kibillenteni a testemet ebből a borzalomból.
Aki ismer, az tudja, hogy világéletemben fogyókúráztam és diétáztam, és természetesen ez most sincs másképp. Szóval most mindenki zabál otthon a karanténban, posztolja a vicces mémeket, de én úgy akarok visszamenni dolgozni, hogy meg sem ismernek.
Előbb elkezdtem már ezt a dolgot, egészen pontosan január 24-én, egy szép pénteki napon, azután, hogy előtte meglátogattam egy dietetikust. Szerencsére a cég állja a Medicovert, úgyhogy végigtúráztam egy rakat dokit csak úgy, mert ingyen van, gondoltam kipróbálom a dietetikust is. Reméltem, hogy kapok majd jó kis étkezési tervet, vagy valamit, amivel előbbre leszek, mint eddig. Előtte elmentem endokrinológushoz is, aki közölte, hogy max 1000 kcal egy nap, na jó, néha ehetek 1200-őt is. Na ott kikerekedett a szemem és éreztem, hogy ez nem biztos, hogy jó lesz, de sebaj.
A dietetikus egy elég szigorú, 30-as éveiben járó terhes nő volt, aki lemérte a magasságomat (159 centi - egész életemben hazugságban éltem, mikor azt hittem 160 vagyok), a súlyomat (94,6 kiló - igen, hát szánalmas), és a testzsírszázalékomat (49,4% - még szánalmasabb). Közölte velem, hogy hát akkor 1200 kcal naponta, nagyon maximum 1300 kcal. Megmondta azt is, hogy hogyan kéne elosztanom a keretemet az öt étkezésre. Adott egy listát, hogy miket ehetek, miket nem. Kiadta az ukázt a napi min. 60 perc mozgásra. Aztán azt mondta: 4 hét múlva találkozunk.
Őszintén szólva kissé csalódottan távoztam, mert bár tudtam, hogy ebbe nekem kell beletennem a legtöbb munkát, azért egy kicsit többet vártam. Több beszélgetést, legalább kajatippeket az alapanyagtippek helyett, meg persze még mindig bennem volt a hiú ábránd, hogy kapok legalább egy hetes étkezési tervet. Mert azért köszi, az nekem is megvolt, hogy ne egyek sok krumplit, meg búzalisztes, cukros dolgokat, kerüljem az édességet, stb. Ráadásul itt is megkaptam az 1200 kalóriát, ami nekem kevésnek tűnt, de úgy voltam vele, nem én vagyok a dietetikus, ő ezt tanulta, én csak egy valamennyire tájékozott laikus vagyok, majd ettől biztos tartósan, bombamód fogok fogyni.
Long story short(er), tényleg bombamód fogytam, sikerült lemennem 85,8 kilóig április 2-ára úgy, hogy 45%-ra levittem a testzsírt. Vettem egy okosmérleget is, ami szerint 44 kiló izom van rajtam. Elég szomorú, hogy a többi majdhogynem zsír, az tény, de úgy vagyok vele, hogy ez sem rossz.
Na de a feketeleves az az, hogy azóta, szinte semmi nem ment le. Semmi. Jelenleg, hogy ezt írom május 14-én, 85,2 kiló vagyok. Az első stagnálós hét után beiktattam a rendszeres mozgást is, mert bevallom attól a közel 9 kilótól csak a kaja átalakításával szabadultam meg. Heti 6x60 perc, súlyzós és kardio edzés egyaránt. Semmi változás. Elkezdtem utánaolvasni a dolgoknak, hogy a fenébe tudom kibillenteni a testemet ebből a borzalomból.
- Kalória csökkentése! - Hülye vagy? Még az 1200 kalóriát csökkentsem? Hová? Ekkor kezdtem el még jobban beleásni magam a témába, és mindenhol azt javasolják, hogy max 500 kalória deficittel kezdjünk, hogy legyen hová csökkenteni a dolgokat. Ez ha jól számolom nekem 1500-1600 kalória lett volna. Őszintén szólva szívesen olvasnám a véleményed @Viki, hogy Te mit gondolsz erről, tényleg normális 1200 kalórián élni egy alaphangon is 34,6 kiló súlyfelesleggel küszködő nőnek? Ha azt mondod igen, én elfogadom, de ez nekem bűzlik. Mindenesetre most felmentem 1400 kalória/napra, és azon kívül hogy sikerült még fél kilót leküzdenem másfél hónap alatt, semmi nem történt.
- Szénhidrát-hintáztatás! - Eszerint elvileg kétheti egyszer rendesen meg kéne emelni a szénhidrát adagomat annyira, hogy kalóriaegyensúlyban legyek. Mindezt azért, hogy átverjem a testem és ne gondolja azt, hogy éheznie kell. Kétszer csináltam eddig, és nem mondanám, hogy bejött. Mindkétszer másnapra 1 kilót híztam, amit az elkövetkezendő 1-2 napban le is adtam, de annyi. Plusz nem jött le, csak visszatértem az alapra.
- Vízivás! - Bűnös voltam nem megfelelő vízmennyiség bevitelében, de szerintem mára ez sem akkora probléma. 2,5-3 liter vizet megiszok naponta és semmi nem változott.
- HCA/L-Carnitin! - L-Carnitint minden edzés előtt veszek be régebb óta, semmi nem változott. HCA-t is elkezdtem egy hete, egyelőre ennek sem érzem hatását.
- Makrok kemény monitorozása! - Átállítottam pár hete a makroimat, méghozzá úgy, hogy feljebb vittem a fehérjét, lejjebb a szénhidrátot. 7-ből 5-6-szor be is tudom tartani, sajnos néha megcsúszik a CH, de nem gondolom, hogy ennyire nagy problémának kéne ennek lennie.
Ami még nem volt, de majd most jön:
- Kalória megemelése másfél-két hétig: Annyit fogok enni, hogy nagyjából kalóriabalanszban legyek, ergo nem fogyókúrás kalóriamennyiséget fogok enni, hanem megtartó kalóriamennyiséget. Előre félek, mert már látom, hogy 2-3 nap masszív hízás jön :'D
- Intermittent fasting: ez valami új őrület, de úgy néz ki mindenki csinálja és imádja. Valahogy úgy terveztem, hogy délelőtt 10 és este 6 között fogok csak enni, 1400 kalóriát. Meglátjuk.
Ezt a hónapot még felteszem erre a kísérletezésre, ha most nem sikerül, akkor... gondolom majd drasztikusan csökkentem pár napig a kalóriamennyiséget, teán és narancson fogok élni és nagyon zsémbes leszek.
Kívánjatok szerencsét! :D
2020. május 10., vasárnap
I am back! for now
Rám lett szólva, hogy legyek szíves visszatérni a blogra azzal, hogy kitöltöm ezt a kérdőívet, úgyhogy úgy döntöttem eleget teszek a kérésnek. Ezek a kérdezz-felelek bigyók mindig a szívem csücskei voltak, úgyhogy azt mondom, na jó... :D
1. Mikor kezdtél el blogolni?
Majdnem 13 éve! 2007 nyarán, ha jól emlékszem, 15 és 3/4 évesen (tiszta Adrian Mole voltam, csak ő sokkal viccesebb).
2. Melyik felületen indítottad el az első blogod?
Blogol.hu
3. Miért kezdtél bele?
Azt hiszem az első barátom Attila/Kaucsuk/Maugli hatására, ő írogatott blogot ugyanezen a felületen, úgyhogy úgy döntöttem belevágok. Úgy gondoltam jó móka lesz leírni mindenféle hülyeséget, amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" módon. (BTW megtaláltam megint A. blogját és érdekes látni, hogy még évekkel később is mennyit szerepeltem ott)
4. Jó vagy rossz embernek tartod magad?
Őszintén? Rossznak. Sokszor önzőnek érzem magam, empátiára képtelennek. Ugyanakkor meg szeretek segíteni másoknak, ha problémájuk van. De lehet ez is önzőségből fakad. Joey is bebizonyította, hogy önzetlen jócselekedet úgysem létezik.
5. Van/volt kézzel írt naplód? Ha még mindig vezeted, miért érzed a blog mellett szükségét?
Volt, általában mindig csak "válságos" időkben vezettem (kicsit hasonló módon a bloghoz). Most nincs, helyette van 5-year journalom, ahol minden nap kérdést kell megválaszolni, az mókás és töltöm minden nap.
6. Van kedved pár mondatot megosztani itt egy régi blogodból/naplódból?
Szívesen megosztanám, de most csak ez van. Nem tudom hol vannak a régiek. :D Régi blogomat pedig bedarálta a blogol. Hát ez van.
7. Van/Volt olyan jellemhibád, amit blogolás közben fedeztél fel? Ha igen, változtattál valamin a felismerés óta?
Igen, talán azt, hogy naiv VOLTAM. Már nem! :D
8. Van olyan pozitív tulajdonságod, amit a blog miatt fedeztél fel?
Nope, nekem amúgy sem nagyon vannak pozitív tulajdonságaim.
9. Mennyire engedsz belátást az életedbe az olvasóid számára?
Jelen helyzetben semennyire, lévén 2 éve nem írtam. :D De egyébként nagyjából csak elmismásolgatom a dolgokat, néha írok, hogy "jajdeszomorúvagyok", aztán meg "jajdeboldogvagyok", de ennyi.
10. Van olyan gondolatod, ami szinte minden bejegyzés megírása alatt átfut az agyadon?
Igen. Mégpedig valahogy "ennek nincs is értelme, már megint hülyeségeket írok, ki olvassa ezt egyáltalán?" És akkor rájövök, hogy felesleges, és eltűnök 2 évre. :D
11. Szoktál azon gondolkodni, vajon elítélnek-e az olvasóid az életed / gondolataid / élethez való hozzáállásod / bizonyos bejegyzéseid / közlési stílusod / egyebed miatt? Mennyire érdekel, mit gondolnak rólad mások a bejegyzéseid alapján?
Őszintén szólva az elítélés régen eszembe jutott, akkor érdekelt is, mára kevésbé. És ez az élet minden területén így van, nem csak a blogon.
12. Volt már olyan, hogy új blogba kezdtél, hogy meglegyen a tisztalap-érzet? Segített?
Igen, volt, mert olyanok olvasták a régit, akiket nem akartam. Erre megtalálták! Úgyhogy azt be is zártam, és visszatértem a blogolosra.
13. Ha te nem te lennél, hanem egy random ember, mit állapítanál meg magadról a hat legfrissebb bejegyzésed alapján?
"Hű, milyen menő, kémiát tanul és kutatócsoportban dolgozik, azta!" - nem, nem menő, unalmas. Legalábbis nekem.
14. Vissza szoktad olvasni a bejegyzéseidet? Ha igen, miért?
Kb. évente-kétévente igen, és érdekes olvasni, hogy még mindig hülye gondolataim vannak és nem nőttem fel.
15. Volt olyan időszak, amikor szüneteltetted a blogolást? Ha igen, miért?
Dehogyis! Én soha!
Amúgy meg azért, mert úgy gondolom az életem nincs olyan érdekes, hogy másokat érdekeljen.
16. Hogy érintene, ha rendszerhiba miatt megszűnne a blogod?
Annyira nem vágna földhöz. Jó lenne a régi dolgokat olvasni, de nem borulnék ki azért.
17. Mik azok a dolgok, amikről sokáig nem mertél írni, de nem bánod, hogy végül mégis írtál?
Nem volt ilyen, amiről ne mertem volna. Maximum olyan, aminél nem akartam belemenni a részletekbe, de ez szerintem így is maradt.
18. Szerinted a blogodban tudsz inkább önmagad lenni, vagy megy ez a valóságban is?
Most már megy a valóságban is és végre nem érdekel ki mit gondol.
19. Van egy "jobb kiadású" Te a fejedben, akivé emberileg válni szeretnél?
Hogyne, mindig van egy jobb kiadás a fejemben, aki kedves, törődő, EMPATIKUS, stb., de nem haladok afelé az ember felé. Nem is töröm magam túlzottan.
20. Van olyan dolgod, amiről a blogodban simán írsz, de zavarna, ha az ismerőseid tudnának róla?
Nincsen.
21. Szoktál hirtelen felindulásból írni? Utána törlöd a bejegyzést?
Ó, ha tudnátok mennyi megkezdett és be nem fejezett bejegyzés van itt.. :D
22. Tud a környezeted arról, hogy blogot vezetsz?
Nem nagyon, és egészen nyugodtan maradhat is így.
23. Szerinted könnyen rád ismerhetne itt egy ismerősöd?
Majdnem biztos, hogy nem. Nem emlékszem mennyi személyes dolgot tettem ki, de ha emlékezetem nem csal, nem sokat.
24. Volt már, hogy megijedtél a gondolattól, hogy esetleg egy ismerősöd olvas?
Maximum az elején, de most már nem igazán rémiszt meg a gondolat.
25. Ha törölsz egy bejegyzést, általában milyen okból teszed?
Nem szoktam bejegyzést törölni, úgy vagyok vele, hogyha már kint van, hadd maradjon.
26. Voltak felismeréseid, amik írás közben jöttek?
Nem hiszem, hogy lett volna bármilyen Heuréka! pillanatom.
27. Amikor írni szeretnél, de mégse megy, mit gondolsz, mi lehet a gond?
A probléma saját magam vagyok. Mindig úgy vagyok vele, hogy úgysem tudom átadni olyan érdekesen a dolgokat, hogy az bárkit is izgasson.
28. Sok személyes blogot követsz? Mennyi időt töltesz egy nap a blogvilágban?
2-3 emberét követem csak, úgyhogy inkább heti szinten mérném, és az kb. 10-15 perc.
29. Milyen paranoiás gondolataid támadtak eddig a blogolás miatt?
Nem vagyok alapvetően sem paranoiás típus.
30. Mi az első gondolatod, amikor meglátod, hogy van egy komment a bejegyzésed alatt?
Nem sokszor fordult még ez elő velem, de ha igen, akkor meglepődök és nyilván örülök.
31. Szeretsz kommentelni mások bejegyzései alá?
Néha szoktam, ha van időm és/vagy kedvem.
32. Összességében mit adott eddig neked a blogírás?
Emlékeket inkább.
33. Érzel néha késztetést, hogy képet tegyél ki magadról?
Néha éreztem késztetést, mostanában kevésbé, de ki tudja, ez még változhat.
34. Mi volt eddig a legintimebb gondolat / történés / tény, amit megosztottál magadból, magadról?
Általában a szar kapcsolataimat teregettem ki, mint egy szennyest, és ez akár ciki is lehetne, de nem érdekel.
35. Te mit szeretsz leginkább a blogvilágban?
Azt, hogy másokat olvashatok. Olvasni jobban szeretek már, mint írni.
36. Ha nem szeretnéd, hogy az emberek tudják a neved, és adott a zárt blog írásának lehetősége, miért van nyitva a blogod? (már ha nincs zárva, höh)
Mert úgy érzem nincs értelme csak magamnak írni. Ismeretleneknek is írhatok. Amúgy meg ha a barátaim olvasnak, az nem zavar.
37. Felmerült benned, mielőtt nekivágtál ennek a kérdéssornak, hogy önhitt dolog azt képzelni, hogy bárkit is érdekelnek a válaszaid?
Kivételesen nem, mert meg lettem kérve rá. De bármikor amikor ilyet csinálom, akkor csak ez van a fejemben.
Amúúgy meg lehet, hogy visszatérek, megrohant kicsit a nosztalgia és megint bennem van, hogy lehet írni kéne megint valami hülyeséget. Legalább a karantén időszak alatt, amikor nincs olyan sok tennivalóm. Szóval: stay tuned!
Azért nem ígérek semmit...
1. Mikor kezdtél el blogolni?
Majdnem 13 éve! 2007 nyarán, ha jól emlékszem, 15 és 3/4 évesen (tiszta Adrian Mole voltam, csak ő sokkal viccesebb).
2. Melyik felületen indítottad el az első blogod?
Blogol.hu
3. Miért kezdtél bele?
Azt hiszem az első barátom Attila/Kaucsuk/Maugli hatására, ő írogatott blogot ugyanezen a felületen, úgyhogy úgy döntöttem belevágok. Úgy gondoltam jó móka lesz leírni mindenféle hülyeséget, amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" módon. (BTW megtaláltam megint A. blogját és érdekes látni, hogy még évekkel később is mennyit szerepeltem ott)
4. Jó vagy rossz embernek tartod magad?
Őszintén? Rossznak. Sokszor önzőnek érzem magam, empátiára képtelennek. Ugyanakkor meg szeretek segíteni másoknak, ha problémájuk van. De lehet ez is önzőségből fakad. Joey is bebizonyította, hogy önzetlen jócselekedet úgysem létezik.
5. Van/volt kézzel írt naplód? Ha még mindig vezeted, miért érzed a blog mellett szükségét?
Volt, általában mindig csak "válságos" időkben vezettem (kicsit hasonló módon a bloghoz). Most nincs, helyette van 5-year journalom, ahol minden nap kérdést kell megválaszolni, az mókás és töltöm minden nap.
6. Van kedved pár mondatot megosztani itt egy régi blogodból/naplódból?
Szívesen megosztanám, de most csak ez van. Nem tudom hol vannak a régiek. :D Régi blogomat pedig bedarálta a blogol. Hát ez van.
7. Van/Volt olyan jellemhibád, amit blogolás közben fedeztél fel? Ha igen, változtattál valamin a felismerés óta?
Igen, talán azt, hogy naiv VOLTAM. Már nem! :D
8. Van olyan pozitív tulajdonságod, amit a blog miatt fedeztél fel?
Nope, nekem amúgy sem nagyon vannak pozitív tulajdonságaim.
9. Mennyire engedsz belátást az életedbe az olvasóid számára?
Jelen helyzetben semennyire, lévén 2 éve nem írtam. :D De egyébként nagyjából csak elmismásolgatom a dolgokat, néha írok, hogy "jajdeszomorúvagyok", aztán meg "jajdeboldogvagyok", de ennyi.
10. Van olyan gondolatod, ami szinte minden bejegyzés megírása alatt átfut az agyadon?
Igen. Mégpedig valahogy "ennek nincs is értelme, már megint hülyeségeket írok, ki olvassa ezt egyáltalán?" És akkor rájövök, hogy felesleges, és eltűnök 2 évre. :D
11. Szoktál azon gondolkodni, vajon elítélnek-e az olvasóid az életed / gondolataid / élethez való hozzáállásod / bizonyos bejegyzéseid / közlési stílusod / egyebed miatt? Mennyire érdekel, mit gondolnak rólad mások a bejegyzéseid alapján?
Őszintén szólva az elítélés régen eszembe jutott, akkor érdekelt is, mára kevésbé. És ez az élet minden területén így van, nem csak a blogon.
12. Volt már olyan, hogy új blogba kezdtél, hogy meglegyen a tisztalap-érzet? Segített?
Igen, volt, mert olyanok olvasták a régit, akiket nem akartam. Erre megtalálták! Úgyhogy azt be is zártam, és visszatértem a blogolosra.
13. Ha te nem te lennél, hanem egy random ember, mit állapítanál meg magadról a hat legfrissebb bejegyzésed alapján?
"Hű, milyen menő, kémiát tanul és kutatócsoportban dolgozik, azta!" - nem, nem menő, unalmas. Legalábbis nekem.
14. Vissza szoktad olvasni a bejegyzéseidet? Ha igen, miért?
Kb. évente-kétévente igen, és érdekes olvasni, hogy még mindig hülye gondolataim vannak és nem nőttem fel.
15. Volt olyan időszak, amikor szüneteltetted a blogolást? Ha igen, miért?
Dehogyis! Én soha!
Amúgy meg azért, mert úgy gondolom az életem nincs olyan érdekes, hogy másokat érdekeljen.
16. Hogy érintene, ha rendszerhiba miatt megszűnne a blogod?
Annyira nem vágna földhöz. Jó lenne a régi dolgokat olvasni, de nem borulnék ki azért.
17. Mik azok a dolgok, amikről sokáig nem mertél írni, de nem bánod, hogy végül mégis írtál?
Nem volt ilyen, amiről ne mertem volna. Maximum olyan, aminél nem akartam belemenni a részletekbe, de ez szerintem így is maradt.
18. Szerinted a blogodban tudsz inkább önmagad lenni, vagy megy ez a valóságban is?
Most már megy a valóságban is és végre nem érdekel ki mit gondol.
19. Van egy "jobb kiadású" Te a fejedben, akivé emberileg válni szeretnél?
Hogyne, mindig van egy jobb kiadás a fejemben, aki kedves, törődő, EMPATIKUS, stb., de nem haladok afelé az ember felé. Nem is töröm magam túlzottan.
20. Van olyan dolgod, amiről a blogodban simán írsz, de zavarna, ha az ismerőseid tudnának róla?
Nincsen.
21. Szoktál hirtelen felindulásból írni? Utána törlöd a bejegyzést?
Ó, ha tudnátok mennyi megkezdett és be nem fejezett bejegyzés van itt.. :D
22. Tud a környezeted arról, hogy blogot vezetsz?
Nem nagyon, és egészen nyugodtan maradhat is így.
23. Szerinted könnyen rád ismerhetne itt egy ismerősöd?
Majdnem biztos, hogy nem. Nem emlékszem mennyi személyes dolgot tettem ki, de ha emlékezetem nem csal, nem sokat.
24. Volt már, hogy megijedtél a gondolattól, hogy esetleg egy ismerősöd olvas?
Maximum az elején, de most már nem igazán rémiszt meg a gondolat.
25. Ha törölsz egy bejegyzést, általában milyen okból teszed?
Nem szoktam bejegyzést törölni, úgy vagyok vele, hogyha már kint van, hadd maradjon.
26. Voltak felismeréseid, amik írás közben jöttek?
Nem hiszem, hogy lett volna bármilyen Heuréka! pillanatom.
27. Amikor írni szeretnél, de mégse megy, mit gondolsz, mi lehet a gond?
A probléma saját magam vagyok. Mindig úgy vagyok vele, hogy úgysem tudom átadni olyan érdekesen a dolgokat, hogy az bárkit is izgasson.
28. Sok személyes blogot követsz? Mennyi időt töltesz egy nap a blogvilágban?
2-3 emberét követem csak, úgyhogy inkább heti szinten mérném, és az kb. 10-15 perc.
29. Milyen paranoiás gondolataid támadtak eddig a blogolás miatt?
Nem vagyok alapvetően sem paranoiás típus.
30. Mi az első gondolatod, amikor meglátod, hogy van egy komment a bejegyzésed alatt?
Nem sokszor fordult még ez elő velem, de ha igen, akkor meglepődök és nyilván örülök.
31. Szeretsz kommentelni mások bejegyzései alá?
Néha szoktam, ha van időm és/vagy kedvem.
32. Összességében mit adott eddig neked a blogírás?
Emlékeket inkább.
33. Érzel néha késztetést, hogy képet tegyél ki magadról?
Néha éreztem késztetést, mostanában kevésbé, de ki tudja, ez még változhat.
34. Mi volt eddig a legintimebb gondolat / történés / tény, amit megosztottál magadból, magadról?
Általában a szar kapcsolataimat teregettem ki, mint egy szennyest, és ez akár ciki is lehetne, de nem érdekel.
35. Te mit szeretsz leginkább a blogvilágban?
Azt, hogy másokat olvashatok. Olvasni jobban szeretek már, mint írni.
36. Ha nem szeretnéd, hogy az emberek tudják a neved, és adott a zárt blog írásának lehetősége, miért van nyitva a blogod? (már ha nincs zárva, höh)
Mert úgy érzem nincs értelme csak magamnak írni. Ismeretleneknek is írhatok. Amúgy meg ha a barátaim olvasnak, az nem zavar.
37. Felmerült benned, mielőtt nekivágtál ennek a kérdéssornak, hogy önhitt dolog azt képzelni, hogy bárkit is érdekelnek a válaszaid?
Kivételesen nem, mert meg lettem kérve rá. De bármikor amikor ilyet csinálom, akkor csak ez van a fejemben.
Amúúgy meg lehet, hogy visszatérek, megrohant kicsit a nosztalgia és megint bennem van, hogy lehet írni kéne megint valami hülyeséget. Legalább a karantén időszak alatt, amikor nincs olyan sok tennivalóm. Szóval: stay tuned!
Azért nem ígérek semmit...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)