Jelentem, túléltem a hetet! :)
Napközben szakmai gyakorlat 9-től 5-ig, hazaértem, vehettem elő a laptopot, hogy otthonról dolgozzak este 9-ig. Szombaton 11 órázás a dm-ben, közben bevásárlás, mosás, főzés egész héten... Nem volt piskóta, de őszintén szólva könnyebb volt, mint gondoltam, és szerintem simán bele fogok jönni. :)
Egyébként egészen élveztem a laborban való munkát, annak ellenére, hogy kissé monoton volt most a munka. Viszont nagyon izgalmas dolog fog belőle kibontakozni: 10 aminosav hosszúságú fehérjét gyártottunk, ami hatóanyag hordozóként fog funkcionálni, ezt pedig majd daganatos vagy TBC-vel fertőzött sejtbe fogjuk juttatni. Ilyeneket szívesen csinálnék később is, sőt, kutatnék is a témában. Úgy érzem abszolút jól választottam konzulenst is, nagyon kedves, segítőkész, türelmes, hagyta hogy magunk dolgozzunk, de bármikor zaklathattuk a kérdéseinkkel. Ráadásul a jövő hetet is el fogja számolni gyakorlati munkának, amikor majd a beszámolónkon fogunk dolgozni. Nem is járhattunk volna jobban. :)
Na helyzetjelentés off. Úgy érzem kéne még írnom az összeköltözésünkről, na meg az együttlakás "nehézségeiről" (ami jelenleg nem tapasztalható egyáltalán, sőt!), de olyan cukros és túl pozitív lenne, hogy hagyom jelenleg. Majd valamit összehozok akkor, ha reálisabban össze tudom foglalni.


Bárcsak lenne itt egy fasza kép

Vihar

Úgy döntöttem én nem Facebookra írom ki, hogy jaj, de eláztam, mint a többiek, hanem itt panaszkodom.
Szóval nagyon eláztam.
Az úgy kezdődött, hogy már nagyon lógott az eső lába és tudtam, hogy vörös riasztás van, de muszáj volt még bemennem a Tescoba a Hengermalom útnál (mivel ott dolgozom ugyebár). Reméltem, hogy még megúszhatom, elvégre a szél sem fújt még. Erre 10 perc ott töltött idő után már porvihar volt mondhatni. Két percre elgondolkodtam, hogy elinduljak-e vagy sem, végül úgy döntöttem, hogy kimerészkedem. Elvégre két anyuka is simán kiment a kisgyerekével, gondoltam én nem lehetek ilyen gyáva nyuszi. Nos, mire elértem a Szerémi útig a villamosmegállóhoz, dísztárcsák és hatalmas ágak repkedtek mellettem és a fejem fölött. Annyi port nyeltem és szívtam be, mint még soha. Jött a villamos, vele együtt a hatalmas zuhé is. Az utat a Mester utcáig úgy tettük meg, hogy nem láttam ki a villamosból úgy szakadt az eső, a tetőn meg kopogott a jég. Végül a Lurdy háznál 5 perces vesztegelés után bemondta a vezető, hogy felsővezeték-szakadás van, úgyhogy ha gondolja, kinyitja nekünk az ajtót, mehetünk. Én inkább kényelembe helyeztem magam, gondoltam megvárom a műszaki mentést. Újabb 5 perc után megint bemondta, hogy a pótlóbusz jönni fog, szálljunk le. Úgyhogy szakadó esőben kénytelen voltam elhagyni a biztonságot jelentő járművet a Hungária körút kellős közepén. A járdára nem tudtam feljutni, mert a szélső sáv igen sebes sodrású folyóvá változott helyenként igen jelentős kiszélesedéssel. Jobb ötletem nem lévén, lekaptam magamról a balettcipőmet, mielőtt még elviszi a víz a lábamról és úgy gyalogoltam az úton egy fél megállót. Ott végre nagy nehezen el tudtam hagyni a körutat, ahol kénytelen voltam belegázolni a térdig érő vízbe. Eljutottam a Népligetig viszonylag csendesebb esőben, de ott megint elkapott a hatalmas zuhé. Emiatt az aluljáróban várakoztam (ami szintén teljesen beázott) egy jókora csapat menekülttel és kisebbségivel. 15 perc rostokolás után úgy döntöttem, hogy na jó, eleget vártam, úgyhogy elindultam megint. Összvissz 2 óra alatt haza is értem a Salgótarjáni utcába. Egyik vállamon a táska, másikon a laptop, kezemben a bevásárlás. Ráadásul sikerült elérnem, hogy se a zsemle, se a kenyér ne ázzon meg, úgyhogy büszke vagyok. Csak én néztem ki úgy, mint egy ázott veréb. Azaz inkább úgy, mint akit a kutya szájából szedtek ki. Na de legalább hazaértem és remélem nem lesz még egy ilyen, mert nem esett jól. :(

Végre költözünk!
Szinte biztosra mondom, hogy a mai napot senki nem várta nálam jobban (na jó, talán Robi ugyanannyira várta már, mint én). Sikerült olcsó albérletet szerezni, úgyhogy végre elkezdhetjük kettecskén a közös életünket egy másfél szobás, harmadik emeleti, erkélyes lakásban. Hivatalosan július elejétől miénk, de most jutottunk el odáig, hogy az összes cuccot átvigyük. Ez persze főleg az én dolgaimat jelenti, két óriási táska könyvvel, na meg a ruhák, cipők.. Egyébként aludtunk már ott egy párszor és egészen csendes éjszaka a környék (kivéve, mikor a buszokat kalapálják a mellettünk lévő buszgarázsban, de esküszöm, még ennek is van egy hangulata). Most még hátra van a berendezkedés, meg az otthonná varázsolás, de ez szerintem hamar meglesz. :)
Persze azért hiányozni fog az itthonlét, mert mégiscsak itt éltem már négy éve, és még az új helyet meg kell szokni. Na meg sokkal könnyebb, ha az ember segge alá rakják a dolgokat és nem kell érte megdolgozni.. :D De ennek már vége, sokkal jobban élvezem ezt, hogy mi teremtjük meg magunknak, amit kell. Robinak ez persze nem új, csak nekem kell még ezt megszokni. Viszont nagyon élvezem. :)
Szóval ha lesz időm a háztartás meg a két meló mellett (dm és T-Systems) írni, akkor biztos jönnek a kezdő háziasszonykodós posztok, lévén főzni is csak most tanulok meg és a jelenlegi egyik legnagyobb problémám, hogy mosóporral vagy géllel mossak, illetve melyik márkával.. :D Úgyhogy lesznek még itt gondok.

Ma beléptem a Goodreads profilomra és ez fogadott:

Mit mondjak, igazán szomorú. Arra már rájöttem, hogy nem szabad évi 50 könyvet megadni, mert annyit úgysem fogok olvasni. Lejjebb vittem 30-ra, viszont úgy látom ez sem fog menni. Imádok olvasni, de az egyetem, a munka elveszi minden időmet. 3 laborom volt, amikre folyamatosan készülni kellett, 17 oldalas jegyzőkönyveket írni, na meg a ZH-ák... Remélem nyáron azért elolvasok legalább 10 könyvet. Bőven van a polcomon olvasatlan regény, úgyhogy nem lesz probléma kiválasztani, min rághatnám át magam. Van olyan példány, amit kb. 3-4 éve vettem és azóta ott porosodik. Úgyhogy... Hajrá nekem! Már csak a vizsgaidőszakot kell túlélnem.

Nem is tudom mikor értem el pontosan a 70 kilót, talán 2-3 hónapja. Azóta nem igazán ment le semmi, kivétel a hasmenős-hányós vírusnál, akkor 67 kilót mutatott a mérleg. Mondjuk őszintén be kell vallanom, nem is nagyon pedáloztam, hogy menjen, kicsit meguntam az egészet, hiszen egy éve csinálom már. Persze nem kezdtem el hamburgert pizzával és csülökkel enni, ennek köszönhetően nem is híztam vissza semmit, viszont nem is igazán tettem érte, hogy bármi is történjen. Most viszont itt a nyár, úgyhogy elhatároztam, hogy muszáj még lejjebb faragnom, nyár végére pedig a kerek 60 kilót lőttem be. Ez elég sok idő, 3 hónapom van 9 kiló leadására, ami nagyon kényelmes tempó. Ezáltal 1350 kcal-ra vagyok belőve naponta, mozgás nélkül. Azt hiszem ez a kényelem lehetőséget ad arra is, hogy kicsit jól érezzem magam nyáron, és megengedhessem magamnak néha a bűnözést (alkohol, fagyi, grillezés, stb.).

A fogyókúra mozgás részét már nem az aerobik fogja "fedezni", hanem a futás. Ingyen van, jó az idő és Rel együtt tudunk járni. Ez adta vissza a motivációmat egyébként, hogy vele mehetek. Voltunk már egy párszor együtt, annyira jól tudtuk egymást "húzni", mindketten sokkal jobb eredményt értünk el, mint külön-külön. Mindketten nézzük Endomondon a statisztikát, ami újabb kényszer arra, hogy fussunk, és minél jobban. Jelenleg így állok:

Tudom, hogy nem a legjobb, elég siralmas, még a Cooper-tesztet sem tudom lefutni. Viszont minden nappal, héttel egyre jobban fejlődök, kb. 3-4 percet javítottam a kezdetek óta minden időmön.
Egyébként az 5 km-es edzéstervet követem, most járok a 3. hét közepénél. 6 hetes a program, úgyhogy vége a felének. Még csak egy hete futok újra, tehát a közepénél vágtam bele, mert két éve már elkezdtem egyszer. Úgy gondoltam megengedhetem magamnak ezt, hiszen 20 kiló azóta lejött már rólam, tehát úgy éreztem bírnám. Jól gondoltam, ezt bizonyítják a serlegek is :) A mostani cél 30 perc alatt lefutni az 5 km-t. Jelenleg soknak tűnik ez, főleg, hogy 29:32 alatt futom a 4 km-t, de nem adom fel :)

Húsvéti hétvége

R-el eléggé ritkásan találkozunk mostanában, főleg azért, mert nehéz összeegyeztetni a munkát az egyetemi elfoglaltságaimmal. Úgyhogy a héten igyekeztem a munkába temetkezni, hogy minél gyorsabban haladjon az idő. A hétvégét viszont együtt töltöttük, kettecskén a lakásban. Főzőcskéztünk, filmet néztünk, beszélgettünk, pihentünk, sétáltunk meg mindenféle jó dolgot csináltunk. Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy amikor elválunk egymástól, akkor mindketten nyűgösek vagyunk, mert mindig egymáshoz növünk és hiányzik a másik. Annyira várom már, hogy elköltözzünk, hogy ne érezzem azt, hogy el kell válnunk, na meg azért, hogy végre előbbre léphessünk, és egy normális felnőtt kapcsolatunk legyen háztartással meg mindennel együtt.
Lassan közeledik az egyéves évfordulónk is. Az én feladatom most, hogy kitaláljuk mi legyen, mit csináljunk a jeles napon (legalábbis annak környékén, aznap nem igen tudunk együtt lenni). Jelenleg nem sok ötletem van, de azért gondolkozom erőteljesen.
Állítólag jön a tavasz is, úgyhogy hó végén pedig megyünk túrázni. :)

Wishlist

A kívánságlistám kezd óriási méreteket ölteni lassan. Sokszor már nem is emlékszem mit szeretnék, de mindig vágyom valamire, ami tényleg nagyon fontos.
Most éppen ezek állnak a lista élén:
1. Megcsináltatni az e-book readeremet, amit Rtől kaptam
Valahogyan sikerült összetörnöm 3 hét használat után. Fogalmam nincs hogy történt, mert a párnámon hagytam a tokjában, estére már be volt törve a kijelző. Karácsonyi ajándék gyanánt vette nekem, erre pont karácsony napján sikerült ezt észrevenni. Szóval azóta húzom az időt, és mint tudjuk, az idő múlik, a téma nyúlik.. Pénzem nem volt rá eddig.
2. Turmixgépet venni
Anyukám már kisgyerekkorom óta készítette nekem a turmixokat, az első emlékeim közé tartoznak a málnás-banános finomságok. Mostanában pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvendnek a smoothie-k, amiket fogyókúrába is nagyon jól be lehet illeszteni. Szóval a diétás étkezést és a turmix iránti rajongásomat tudnám így kombinálni, kellemest a hasznossal.
3. Magassarkút venni
Most, hogy végre fogytam, öltözködni is meg kéne tanulnom. Van most már normális farmerem, amihez tavasszal jól passzolna egy fekete és/vagy drapp magassarkú. Jelenleg ezzel szemezek a Deichmann kínálatából:

 

4. Mobiltelefont venni

A mostani már lassan 3 éves. Nem érdekelne különösebben, ha néha nem kapcsolgatna ki random, vagy nem tartana évekig leírni egy egyszerű mondatot Messengerben. Esetleg annak is örülnék, ha nem fagyna le folyton. Kár, hogy egy új mobil tényleg egy vagyon, ha csak nem akarok előfizetni és ki tudja még mennyi hűségidőt vállalni. De nem, nem akarok.

5. Monitort venni

Nagyon jó lenne, ha ennek nem kellene a listán szerepelnie, de a mostani 8-9 éves modell nem igazán bírja már a strapát. Elég nagy noszogatások árán kapcsol be, csak ez a sárga fény villog rajta folyton.

Megszámlálhatatlanul sok apró dolog van még a listán (tavaszi ruhák, gyűrű, nyaklánc, fülbevaló, fehérjepor, aerobic bérlet...). Még szerencse, hogy visszamegyek a dm-be dolgozni (na ez majd egy később posztban bővebben kifejtésre kerül), aztán lesz egy kis pénzmag végrehajtani ezeket a dolgokat.