Most nem kezdem úgy a sztorimat, hogy ez az első bejegyzésem és itt vagyok és blabla, felesleges. Már megint új blogot kezdtem, össze sem tudnám számolni mennyi volt eddig. Már 3 éve blogolok kisebb-nagyobb kihagyásokkal és általában semmi érdekeset nem tudok mesélni. Vagy ha tudok akkor meg nem írom le, mert lusta vagyok, esetleg nem akarom, hogy más is olvassa.. Nem nagyon szeretem leírogatni, hogy ezt csináltam, azt csináltam, az olyan unalmas. Azaz hát nem feltétlenül, csak én nem tudom úgy elmesélni, hogy mást is érdekeljen. Hát van ez így, remélem most többet fogok írni, tekintettel arra, hogy szinte senki nem tudja most épp hogy ki is vagyok valójában :))
A Mehr-t hallgatom a Rammsteintől. A Pussy-n kívül ez a szám tetszett meg másodjára az új albumról, és kb úgy gondoltam, hogy ez az egy jó szám van még rajta. Aztán persze lett több kedvencem is még, többszöri hallgatásra. De szerintem a Mutter album überelhetetlen. Most meg már mondjuk a Pussy nem tetszik, szerintem a promo-ban sokkal jobban hangzott.
Nem igazán tudok mit írni igazság szerint. Hacsak nem azt, hogy Danival nagyon boldog vagyok már majdnem 2 hónapja. Annyit vagyunk együtt, hogyha nem vagyunk együtt egy kicsit akkor nagyon hiányzik és furcsán érzem magam nélküle. Egyedül nem vagyok teljes :) És úgy szeretem, hogy mindenféle faszaságot tudunk együtt csinálni és mellette soha nem unatkozom :) Nem akarok nyáladzani, azt úgy is megteszem neki… :)))
Nemrég voltunk lent Szőlősön mamáéknál. Apám kórházban van Pásztón. Azaz nem tudom, hogy ott van-e még, mert nem is beszéltem már vele több mint 1 hete. De amilyen sárga volt biztos bent van még. Nincs kedvem felhívni, mert nem tudok vele mit beszélgetni. Mikor bent voltunk nála akkor is váltottunk kb 2 szót és néztük a teleshopot. Elég kiábrándító a dolog. Mikor meghallottam, hogy kórházban van nagyon kiborultam és megijedtem, hogy meg fog halni. Bűntudatom is volt, mert nem tudtam rögtön bemenni hozzá. De nem kellett volna, mert annyira szarul esik, hogy nem is kérdezett felőlem.. Azaz hát nem is esik szarul, inkább leszarom. Néha elgondolkozom vajon mi lenne ha meghalna. Sírnék-e vagy sem. Mert egyáltalán nem hiányzik most sem, nem is érzem úgy hogy az apám lenne, mivel nem foglalkozik velem már kb 12 éve semmit sem. Olyan mint egy idegen akit néha meglátogatok az éttermében. Na igen, mert hogy a lakásán sem voltam még soha.. Elég gáz, nem?
Ja, új szenvedélyem van, a CS. Najó, nem mondanám szenvedélynek, csak megtetszett:) Kár, hogy nem vagyok benne valami nagy májer, de azért néha beadok egy-két fejest :D Kár, hogy a terroristáknak nincsenek olyan jó fegyvereik mint a CT-éknek, mert imádok bombát lerakni :D Szóval ötvözni kéne a kettőt és tök jó lenne :D
Amúgy most fáj a hátam, éhes vagyok még egy picit, fáj a lábam, meleg van és nincs kedvem kitenni a lábam az utcára. Röviden, tömören.
2010. július 13., kedd
Már megint
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése