Legjobb helyek gondolkodásra:

1. Késő este a nyitott konyhaablakon kibámulva, az asztalon könyökölve

2. A kádban törökülésben ülve, lehajtott fejjel, miközben a forró vizet folyatom a nyakamra és a hajamra (totál olyan, mint egy meleg vízesés)

3. Az erkélyen ülve szintén késő este, pokrócba bugyolálva, Óbuda fényeit lesve

Újévi fogadalmak

Hát hogyne... mert ez is nagyon sikerült

Viki megemlítette a blogján, hogy csinált egy listát azokról a dolgokról, amiket 2013-ban el akart érni. Erre eszembe jutott, hogy én is írtam ám újévi fogadalmakat, szám szerint 10-et. Nézzük miket sikerült teljesíteni:

1. Ez egy olyan fogadalom rögtön, amit nem szeretnék leírni, legyen elég annyi, hogy nem sikerült teljesíteni, sőt, pontosan az ellenkezője van most..

2. Legalább 15 kilót leadok. Nyárig. Ezzel együtt pedig beépítem a mozgást a mindennapjaimba. - ehhh.. hát.. félig sikerült?

3. Találok új beszélgetőpartnereket, akiket tényleg érdekel amit mondok, és nem csak a bugyimba akarnak bejutni. - nem sikerült

4. Többet eljárok itthonról, és nem fogom a nyugdíjasok életét élni. - nem sikerült

5. Befejezem a Lostot. Most már tényleg, lassan 2 éve húzom. - SIKERÜLT

6. Kiolvasom megint a Bridget Jones naplóját. - nem sikerült, de ez még talán meglesz

7. Új, papíralapú naplót kezdek és igyekszem rendszeresen vezetni is azt. - nem sikerült, túl lusta vagyok én ahhoz

8. Legalább elolvasok 75 könyvet (azaz pontosan 50-nel többet, mint 2012-ben) - most járok 26-nál.. de ez már eggyel több, mint ami 2012-ben volt, nézzük a jó oldalát, és még nincs vége az évnek!

9. Nem leszek folyton szomorú, ha mégis, akkor nem nyomom el az érzelmeimet, hanem kiadom magamból, vagy levezetem a feszültséget. - nem sikerült

10. Rendbe hozom az életemet és sokkal boldogabb leszek. - EPIC FAIL

Elég nagy bukta. Tudhattam volna, már akkor amikor leírtam őket. Mondanám, hogy ezért 2014-re nem írok fogadalmakat, de óó, kit akarok becsapni, úgyis fogok. Amikből szintén jó, ha egyet sikerül teljesíteni. Ami szintén valami jelentéktelen dolog lesz.. :D

Igen, ez egy ilyen nap :)
Én pedig mindkettőt választom,
csak fordított sorrendben

Felfedeztem egy-két dolgot magamról a héten:
1. Nem akarok öreg lenni (ki akar? de én tényleg nem). Erről kedden (is) megbizonyosodtam a piacon, amikor egy csapat zsörtölődő öregasszony között álltam sorba a hentespultnál. Közben néztem a többi öregasszonyt, akinek tényleg az a legfőbb szórakozása, hogy piacra jár. Nem akarom, hogy a pletykázás legyen a legjobb elfoglaltságom a többi szottyadt némberrel. Aztán meg tegnap este kiálltam friss levegőt szívni az erkélyre, lenéztem és egy öreg bácsi sétáltatta a kutyáját. Nem akarok olyan lassan menni, nem akarok fájdalmakat, és legfőképpen nem akarom, hogy a kutyám legyen az egyetlen társaságom. Nem szeretem a magányt, nem nagyon szeretek egyedül sem lenni, hát még évekig, amíg meg nem halok. Brrr.
2. Ha mégis megöregszem, akkor tuti, hogy zsörtölődős öregasszony leszek. Nem bírom a kölyköket, nem bírom a macskákat, nem bírom a nyomulós embereket a tömegközlekedésen, utálom, ha nem bírnak beljebb állni, azt meg még inkább, ha nem engednek leszállni.
3. Undorodom a vizes kenyértől, zsemlétől, kiflitől. Az állagától. Irtózom attól, hogy megfogjam. Brr.
4. A türelem nem az erősségem, helyette mindenkinek hisztizek. Viszont amikor aztán mégis megkapom amit akarok, na az priceless. Úgyhogy most boldogság van. :D

White Collar

Tegnap megnéztem az évadnyitó részt. Egyrészt csalódott vagyok, mert a 4. évados cliffhangert feloldották 10 perc alatt, másrészt viszont: Mark Sheppard megint benne volt, sőt, talán még egy-két részre visszatér!
Úgyhogy most:

És én mégis itthon ülök
(bár biszexuális sem vagyok)

Tudom nagyon jól, hogy én vagyok a hülye, hogy ilyeneket nézek, de néha csak odakapcsolok az X-faktorra. Rögtön egy annyira hamis srác kornyikálja Taylor Swift egyik dalát, hogy megbolondulok. Nem is tudom, hogy egyáltalán eltalált-e egy hangot is. A kiejtésről már ne is szóljunk: enivóón, enifiiing. NEEEEEEEE :(

EPIC: a srác kínai, de olyan pólót adnak rá, amire az van ráírva, hogy TOKYO.

Sorozatos logikátlanságok

Aki ismer, az tudja mekkora sorozatbuzi vagyok. A poszt végén még bizonyítékot is talál, aki nem hisz nekem.
Szóval tegnap néztem az Originalst (The Vampire Diaries spinoff, bizony, már olyan is van). A vérfarkascsajszi, Hayley épp elkapja, ahogy egy boszi kántál valamit. Kíváncsi rá, hogy mit is jelenthet. Valamilyen internetes fordítóba hibátlanul beírja a kántált latin szöveget, de nem tudja, hogy az latin! Csak próbálkozik, először beállítja, hogy bolgár, aztán, hogy cseh, és így tovább.. Ez lett az aznapi epizód vége (micsoda cliffhanger!). Szerintem már kb. bármilyen hülyegyerek felismer egy latin szöveget, de nem, ő nem. Főleg azután, hogy mindenféle helyesírási hiba nélkül sikerült begépelnie a zinternetbe'. Szóval csak fogtam a fejem, hogy jesszus. Egyébként meg, csak hogy kicsit a minőségről is szó legyen már, eddig sokkal jobbnak tartom, mint a TVD-t. Nincs idegesítő Elena és Jeremy, nincs a bugyuta szerelmi háromszög, nem, csak az Originalok, a badass és szexi Klaus-sal az élen.
Tegnap néztem egy Fringe részt is, és kicsit jobban szemügyre vettem Walter laborját. A különböző lombikok, főzőpoharak, stb. az asztalon előpakolva. Persze éppen nem használta őket, ráadásul minden típusból csak egy volt. 1) Nem kéne őket elpakolni, hogy ne koszolódjanak össze? A reakció kimenetelét befolyásolhatja a szennyeződés. 2) Miért van mindenből csak egy? Mi van akkor, ha éppen két ugyanolyan lombikra van szükségem? Na és akkor mi történik, ha az egyik éppen szárad (egyáltalán hol a mosogató?)? Szeretem, hogy a díszletesek úgy gondolják, hogy egy labor attól lesz labor, ha odateszünk az asztalra két legalább 500 ml-es Erlenmeyer-t, egy bazinagy gömblombikot, sőt, talán még egy-két főzőpoharat is. Miért nem tesznek inkább oda egy vákuumbepárlót? Egészen hasznos lehet ám, ráadásul azt tényleg nem a szekrényben rejtegetem. Nyilván az előbbiek olcsóbbak, de egy ekkora költségvetésű sorozatnál ügyeljünk már a dolgokra. Amúgy a szekrényről jut eszembe... Hol az elszívófülke? Walter szokott egyáltalán védőszemüveget használni? Vagy sosem dolgozik semmilyen tömény savval vagy lúggal? Szóval vannak itt kérdések bőven.
Na meg aztán még egy, ami általában minden filmben és sorozatban így van, amiben szerepet kap a kémia. Szóval éppen állítják elő az ellenszert/gyógyszert/valami nagyon fontosat. Ott vannak a bazinagy gömblombikok, bennük az iszonyatosan rikítóan színes löttyökkel. A másik sztereotípia: minden kémiai reakcióban keletkezik legalább egy gyönyörűszép smaragdzöld cucc, természetesen csak azután miután a tengerkék anyagunk elfogyott. A hiba: az ellenszer/gyógyszer/valami nagyon fontos általában egy szerves anyag. A szerves anyagok pedig általában nem színesek, hanem átlátszóak, fehérek, esetleg halványsárgák (persze szóljatok, ha tévedek, ebben az esetben mea culpa, csak az eddigi tapasztalatokból és általam előállított preparátumokból indultam ki). Örülnék is, ha valami szép színes keletkezne, legalább akkor ez szórakoztatna a 8 órás szerves laboromon.
Amúgy a Fringe régen elég szórakoztató volt, baromi gyorsan megnéztem a már addig levetített három évadot. Aztán kijött a negyedik, megvártam míg vége van, utána azt is hamarost ledaráltam. Most pedig már  az ötödik is itt van, ami egyben az utolsó is. Nézem-nézem, a számat meg húzom. Egyszerűen olyan mértékben unalmas, hogy az valami hihetetlen. Közben megy a szenvedés, "jaj Peter, érzem, hogy eltitkolsz előlem valamit". Walter is egyre szürkébb, jó, az előző részben sikerült azért egy poént elnyomnia. De ehh... túl sok a dráma, túl kevés az izgalom. Remélem nem lesz túl keserű a szám íze a sorozat végére. Még van rá 6 részük, hogy alakítsanak valamit, ajánlom, hogy ne okozzanak csalódást.
Szóval az említett bizonyíték a sorozatbuziságomra (szétzilálja a bejegyzést, de nem érdekel):

Látnátok a várólistámat!

Gyógyír északi szélre és A hetedik hullám (na nem az enyém)

Tehetségem van a hülyeségek álmodásához. Jó, a mostani nem volt ilyen vészes, de elhatároztam, hogy le fogom írni pár álmomat, később mókás lesz visszaolvasni.
Arra emlékszem, hogy szűk utcákban menekültem valakivel (egy lánnyal, azt nem tudom pontosan ki is volt az illető), próbáltunk elbújni egy-két fegyverrel ránk vadászó ember elől. Meglőttek, de nem éreztem semmit.
Aztán azt álmodtam, hogy 11 pontos lett a fizkém zh-m, azaz 50%, tiszta öröm voltam és boldogság. Elmeséltem Gergőnek és megdicsért. :D Úgy látszik fontos nekem ez a fizkém. Meg a pozitív visszajelzés. Lassan kezdek ráébredni, hogy már nem is magamért csinálok egyes dolgokat, hanem azért, hogy mások büszkék legyenek rám és megdicsérjenek (mert az jól esik). Tudom, hogy nem így kéne, de na.. Sok mindenben hülye természetem van, ebben a vonatkozásban meg végképp.

Tegnap végre sikerült elolvasnom a Gyógyír északi szélre folytatását A hetedik hullámot. Összességében aranyos két könyvecske volt ez. Nem a tipikus értelemben vett limonádé romantikus könyv, annál azért sokkal jobb volt és kidolgozottabb. Az első rész jobban tetszett, több izgalmat tartogatott, meg persze olyan lett a vége, hogy azonnal elő kellett vennem a folytatását is. Az pedig egy tipikus "sorozatzáró" rész: úgyis tudja az ember, hogy mi a vége. Viszont amiért mégis nagyon tetszettek, az az, hogy úgy érzem jókor találtak meg. Hiába romantikus könyvek, mégis el tudtam gondolkodni egy-két dolgon. Természetesen levontam a konklúziót is, a következő lépés: alkalmazni a saját életemben. Ja, hogy én olyat nem tudok? Na igen.
Egyébként a címük is találó. Először nem érti az ember miért, aztán hirtelen a történet fő motívumává válik. Arról már ne is beszéljünk, hogy végre egy romantikus könyv, aminek nem Danielle Steel-es címe van, vagy valami rendkívül idióta "jaj de nagyon erotikus". Persze az amerikai kiadás nagyon odatett magáért, a cím: Love virtually. Azta. Gondolom a hamburgeragyúak nem is értenék meg máshogy, így meg majd fogyni fog a boltokból (de csúnya dög vagyok, hogy egy ilyen gonosz sztereotípiát írtam le).

Nincs is szebb az eredeti nyelvnél. Mármint alapból a német nem egy gyönyörű nyelv, de a legjobb egy művet úgy olvasni.
"Schreiben Sie mir, Emmi. Schreiben ist wie küssen nur ohne Lippen. Schreiben ist küssen mit dem Kopf."
Ennyit még én is értek. :)

A városban jártam

Ez abszolút illett a mai hangulatomhoz

Pedig ma nagyon nem akartam, hanem folytatni akartam a szőrös zoknis napot. Jó, a magassarkú csizmában szőrös zoknis láb lapult (nem szőrös zoknisláb!), de a pillangós gatyámat és pokrócomat már nem vihettem, különben hülyének néznek (ó fájdalom, ezt még mindig nem tudom leszarni). Szóval be kellett merészkednem egészen a József krt.-ig, mivel el kellett mennem az okmányirodába most már tényleg (hatalmas vállveregetés, majd' minden nap mellette megyek el, de mindegy...), aztán meg a bankba utalni. Megjött a diákhitel, ami miatt egészen 3-4 órán keresztül így éreztem magam:

Na mindegy, szóval megint gondolkodóba ejtett egy-két dolog, megint volt min szörnyülködni, megint rájöttem, hogy utálom az emberiséget.
Szóval itt az ősz (legjobb évszak evör), a köztereket ellepték a gesztenyeárusok. A Corvin-negyednél lévő az ilyen multifunkciós, gesztenye mellett főtt kukoricát is árul. Szóval az igazi hardcore sült gesztenyéseknek a kabátjuk is ilyen speckó, sőt egyeseknek még a sapijuk is ilyen. Elgondolkodtam, hogy honnan a fenéből szerzik? Van erre valami külön bolt? Esetleg a munkaruházati boltban a szakácsruhák, a laborköpenyek és a műtősruhák mellett van külön gesztenyeárus outfit is? Bár most jövök rá, hogy a munkaruházatiban biztos, hogy nem lehet műtősruhát kapni, mert szerintem arra külön higiéniás előírások vannak. Mindegy. Szóval a Blahán elsétálva tényleg érdekelni kezdett a kérdés, úgyhogy ha valaki tud erre válasszal szolgálni, azt megköszönöm.
Aztán a 4-es villamoson felment bennem a pumpa szokásos módon, hogy a villamos közepe kong az ürességtől a két ajtó között, de az idióta emberek nem mennek beljebb, hanem megállnak ahogy felszálltak. Persze élvezhetem a heringpartit, mert nem tudok keresztülnyomulni 6 emberen, de ha mégis megpróbálom, akkor kapom a kedves szavakat a nyakamba. Még jó, hogy mindenki leszáll a következő megállónál.
Sikerült eljutnom a Corvin közig, ahol jött egy kis intermezzo a bank után. Szóval a mozi előtt vártam, amikor is figyelmes lettem egy huszonéves csávóra, aki kissé hajléktalan volt. Vagy csak annak nézett ki. A lényeg, hogy jött a mozi felé, közben a fejét rángatta hisztérikusan, mindeközben pedig olyan fejet vágott, hogy azt hittem mindjárt kinyír valakit. A helyzet az, hogy nem álltam távol az igazságtól, odament egy tőlem 5 méterre szobrozó nőhöz, majd 10 másodperc alatt elhadarta a következőt: "Adjon pénzt, mert éhes vagyok. Nem adsz mi, te hülye ribanc, pedig tudom, hogy ott van nálad 50 ezer forint, hogy dögöljél meg, a kurva anyádat!" Én meg csak lestem, a nő nem zavartatta magát, telefonált tovább, a pasi meg idegesen visszafordult a villamos felé. Pedig már menekülőre fogtam volna a dolgot mielőtt hozzám is odavágtat az idegbeteg.
Végül hazafelé a villamosmegállóban láttam egy csajt, aki a szokásos "simulós leggings+póló" kombinációt viselte büszkén. Általános szabály, hogy a leggings nem nadrág, azt nem helyettesíti. Én is csak tunikával vagy hosszabb ruhával veszem fel. Kivéve persze hétfőnként, mert akkor van laborom, a hosszú kabát illetve a még hosszabb laborköpenyem alatt pedig nem látszik, nekem meg akkor épp úgy kényelmes. Na visszatérve a csajra: jó alakja volt, nem vitás. Úgyhogy a segge iszonyatosan kiemelődött abban a tapadós leggingsben, a puncijáról már nem is szólva. Nem tudom, tükörbe nem nézett reggel, vagy ő ezt nem éli meg cikinek? Persze a férfiak nyálcsorgatva bámulják, aztán gondolom később meg meséli a barátnőinek: "Jaaaj csajszikák, a pasik olyan tuskók tudnak néha lenni, ahogy megnéznek az utcán, hát komolyan mondooom..." Azt hiszem megvan az indok miért is nem tudok lányokkal igazán barátkozni (kivéve az olyan furcsán normális egyedekkel, mint amilyen én vagyok). A többségük kétszínű rivalizáló liba. Meg még persze ezernyi más olyan tulajdonság van, amit nem bírok a nőtársaimban. Na és persze a többség nem szeret játékokról beszélni és még sok más fiús témáról. Viszont valószínűleg ezért nincs is sok barátom, mert a férfi-nő barátságban nem hiszek, de nem ám. Vagy 1) volt már valami olyasmi közöttünk; 2) van valami olyasmi közöttünk; 3) belátható időn belül lesz olyasmi közöttünk; 4) az illető buzi. Azt hiszem ezzel le is fedtem mindent.
A mai eszmefuttatásomnak vége (halaaaa, ejjooo, örvendés).

(Közben a felső szomszédtól furcsa hangok hallatszódnak.. remélem éppen a gázvezetéket fűrészeli)

Szőrös zoknik

Szőrös zokni függő lettem. Nem, nem szőrös zoknifüggő. Ott még nem tartok.
Anya vett nekem egy csomót, úgyhogy már van mindenféle színben, hosszúságban.
Amikor felhúzom a szőrös zoknim, felveszem a kedvenc óriási rózsaszín pillangós gatyámat és bebugyolálom magam a lila pihe-puha pokrócomba, akkor úgy érzem, hogy semmi rossz nem történhet velem. Még akkor is kicsit jobb színben látom a világot és a velem történteket, amikor úgy érzem, hogy minden összeesküdött ellenem. Úgyhogy most belefogok a "terápiámba" és várom, hogy jöjjön a sokkal jobb kedv.

Ja, és még mindig forrócsokizni akarok. Meg pirogozni.

Baaahhh

Csak tudnám mostanában miért érzem magam úgy, mintha lebegnék a légüres térben? Vagyok, és általában úgy érzem, hogy semmi célom nincs. Csak túlélni a napokat, azt szeretném. Persze vannak boldog napjaim is, csak mostanság elég ritkák. Van úgy, hogy úgy érzem butaság volt szomorúnak lenni tegnap és jókedvűen ébredek; aztán estére megint sötétnek látok mindent (és nem csak azért, mert lement a Nap, hahaha). Néha rájövök, hogy magamnak generálom a problémát és nincsen semmi baj, aztán néha meg mégis van. Általában nem szeretek erről másnak beszélni, mert nem akarok senkit sem untatni a hülyeségeimmel. Bőven unom én saját magamat. Meg nem is szeretek gyengének tűnni.
Na mindegy, nem is értem mi a fenét írok erről? Elvégre ide csak a boldog dolgok jönnek, mert ez a boldog blog. Van panaszkodós, szomorú blogom is. Ide meg annak kéne kerülnie mindig, hogy milyen szép a napsugár, meg a szivárvány is hétszínű, és boldog tündérek ülik meg az egyszarvúakat a virágos réten..Itt még a háttér is ocsmány színű, rózsaszín betűkkel! Ott meg.. fekete. Bú. :( :D

Igen, leállt a Facebook chat! Ennél tökéletesebb alkalom nem is lehetne arra, hogy elővegyem az analitikai kémiát, esetleg a fizikai kémiát, de nem, én ilyen blog szarok után keresek, hogy ezt is kitölthessem! Igen!
Aki nem tud angolul, az magára vessen. De úgyis mindenki tud. Úgyhogy senki nem vet magára. Én meg nem fordítom le.

1. What is more difficult for you, looking into someones eyes when you are telling someone how you feel, or looking into someones eyes when they are telling you how they feel?
Észrevettem magamon, hogy én akkor is nehezen teremtek szemkontaktust, ha csak úgy beszélek valamiről valakinek általában. Bezzeg amikor hozzám szólnak, akkor simán belenézek a másik szemébe. Szóval egyértelműen az előbbi. Főleg, hogy az igazi érzelmeimről amúgy is nehezen beszélek.
2. Think of the last time you were REALLY angry. WHY were you angry? Do you still feel the same way?
Elég sokszor mérgelődöm, bár inkább szomorú leszek, nem mérges. Azt hiszem a legutolsó, igazi nagybetűs mérgelődésem akkor volt, amikor Zolival összevesztem. Annyira felhúzott, hogy meg akarta mondani, hogy hol legyek, mit csináljak, hogy intézzem a dolgaimat, stb., hogy az valami hihetetlen. Már nem vagyok emiatt mérges, szimplán leszarom. Örülök, hogy már nem beszélünk, mert konstans szégyenérzetem volt miatta. Mármint olyan dolgokat mondott néha, hogy az már nekem volt ciki.
3. You are on a flight from Honolulu to Chicago non-stop. There is a fire in the back of the plane. You have enough time to make ONE phone call. Who do you call? What do you tell them?
Nagyon nehéz erre választ adni, mert azért mégiscsak van 2-3 fontos ember az életemben. Az biztos, hogy olyat hívnék fel, akit nagyon szeretek, és ezt meg is mondanám neki. Aztán szeretném, hogy vonalban maradna addig, amíg meg nem halok, mert nagyon-nagyon félnék. Szóval olyasvalakit választanék akiben bízok, akit szeretek és aki valamennyire le tud nyugtatni.
4. You are at the doctor’s office and he has just informed you that you have approximately one month to live. Do you tell anyone/everyone you are going to die? What do you do with your remaining days? Would you be afraid?
A családomnak biztosan elmondanám. A barátaimnak nem hiszem. Nem azért, mert nem bízok bennük, hanem azért, hogy rendesen ki tudjuk használni a maradék időt és ne az legyen, hogy sajnálkozunk azon, hogy én meghalok.
5. You can have one of the following two things. Which do you choose? Why? Love and Trust.
Mindig is a szerelmes típus voltam, ergo... 
6. You are walking down the street on your way to work. There is a dog drowning in the canal on the side of the street. Your boss has told you if you are late even once more, you are fired. Do you take the time to save the dogs life? Why or Why not?
Nem vagyok nagy állatos, de egy haldokló kutyát azért csak megmentenék. Aztán rohannék a munkahelyemre. Most már tudok sprintelni a magassarkú csizmámban is. Haha.
7. Would you rather be hurt by the one you trust the most or the one you love the most?
Engem ne bántson meg senki most már, mert már elegem van. :D De inkább utóbbi. A bizalmat nehéz visszaépíteni, szeretni meg mást is lehet, főleg, ha nagyon megbánt az illető.
8. Your best friend confesses that he/she has feelings for you more than just friendship. He/she is falling in love with you. What do you (or did you) do/say?
Az attól függ. Lehet, hogy titokban én is szerelmes vagyok belé. :D Ha nem lennék belé szerelmes, akkor megmondanám neki, hogy sajnálom, de nem. Aztán megnézném, hogy ő mit lépne, én talán még így is barátságban tudnék maradni, rajta állna ezentúl mit szeretne.
9. Think of the last person who you know that died. You have the chance to give them 1 hour of life back, but you have to give up one year of yours. Do you do it? Why or Why not?
Szerencsére nem halt meg még közeli ismerősöm, nagyik élnek, még dédszülők egy része is. De sok olyan ember van, aki ha meghalt volna, akkor beáldoznám az én egy évemet az ő egy órájáért.
10. Are you the kind of friend that you would want to have as a friend?
Őszintén? Nem mindig. Viszont most jobban belegondoltam, és igazából elég sokszor lehet rám számítani. Szívesen segítek bárkinek kb, nemhogy a barátaimnak. Hozzám lehet bármivel fordulni, számomra nem létezik kínos téma. Leszek más lelki szemetesládája is, ha arról van szó. Úgyhogy... elég király barát tudok lenni.
11. Does love = sex?
Nem mindig. De idegennel nem tudnék lefeküdni, tehát valami apró szálacska kell hogy kössön az adott személyhez.
12.Your boss tells your coworker that they have to let them go because of work shortage, and they are the newest employee. You have been there much longer. Your coworker has a family to support and no other means of income. Do you go to your boss and offer to leave the company? Why or Why not?
Na, ilyen szempontból viszont önző geci vagyok. A létfenntartás más tészta, főleg ha csak munkatársról van szó. Csak a barátaimnak vagyok szeretetszolgálat.
13.When was the last time you told someone HONESTLY how you felt regardless of how difficult it was for you to say? Who was it? What did you have to tell the person?
Amikor Danóval tisztáztuk az érzéseinket egymás iránt, meg ilyesmi, na az nehéz volt számomra. Mai napig nehéz.
14. What would be (or what was) harder for you to tell a member of the opposite sex, you love them or that you do not love them back?
Utálom a visszautasítást, tehát egyértelműen az lenne az igazán nehéz, ha be kéne valakinek vallanom, hogy szeretem.
15. What do you think would be the hardest thing for you to give up? Why would it be hard to lose?
Egy-két ember barátságát most nem tudnám feladni egyáltalán. Sokszor csak miattuk "működöm", azt várom, hogy velük beszélhessek és velük lehessek. Főleg, hogy mostanában egyáltalán nem vagyok biztos magamban, vagy hogy jó úton járok-e és fontos a támogatásuk.
16. Excluding romantic love, when was the last time you told someone you loved them. Who were they to you?
Az számít, hogy anyának mondtam valamelyik nap? :D
17. If there was one moment and one time in the last month what would you change and why?
Volt egy szombat este, amikor annyira letört és szomorú voltam, hogy két órán keresztül folyamatosan bőgtem. Senki nem volt itthon, és annyira egyedül éreztem magam, amennyire már régen. Úgy éreztem, hogy senki nincs itt, senkire sem számíthatok. Persze tudom, hogy ez nem igaz, de annyira rossz érzés volt, hogy szívesen lecserélném azt a pár órát.
18.Imagine it is a dark night, you are alone, it is raining outside, you hear someone walking around outside your window. WHO do you wish was there with you?
Gergő. A múltkor is prímán megvédte a hátamat a szörnyek elől.
19. Would you give a homeless person CPR if they were dying? Why or Why not?
Nehéz kérdés. Lehet, hogyha lenne más lehetőség, akkor inkább azt választanám. Viszont valószínűleg hiába, hogy undorító, mégiscsak egy ember életéről van szó. Persze nem akarom most a jó kislányt játszani, csak akkor derülne ki hogy reagálnék, ha tényleg ott lennék.
21.You are holding onto your grandmother’s hand and the hand of a newborn that you do not know as they hang over the edge of a cliff. You have to let one go to save the other. Who do you let fall to their death? What was your rationale for making the decision?
Egyiket ismerem, a másikat nem. Pretty obvious.
22. Are you old fashioned?
Néhány kérdésben eléggé (mi ez a mai fiatalság, swag meg yolo meg anyám kínja, könyörgöm? mióta érték a nemtudommilyen cipő a bizbasz táskával? ehh...), más kérdésekben viszont egyáltalán nem (elég sok ilyen dolog van).
23. When was the last time you were nice to someone and did NOT expect anything in return for it?
Sok ilyen van. Most olyan embernek segítek a Fortran beadandóban, aki amúgy baromira irritál. Ennél önzetlenebb dolgot most nem is tudok elképzelni.
24.Which would you choose, true love with a guarantee of a broken heart, or never loved at all? Why?
Már megszoktam az összetört kis szívemet, szóval gyanítom azt. Nem megy nekem a jégcsapkodás...
25.If you could do anything or wish anything, what would it be?
Őszintén szólva nem tudom, hogy mi az amit tényleg szeretnék :)