Csak tudnám mostanában miért érzem magam úgy, mintha lebegnék a légüres térben? Vagyok, és általában úgy érzem, hogy semmi célom nincs. Csak túlélni a napokat, azt szeretném. Persze vannak boldog napjaim is, csak mostanság elég ritkák. Van úgy, hogy úgy érzem butaság volt szomorúnak lenni tegnap és jókedvűen ébredek; aztán estére megint sötétnek látok mindent (és nem csak azért, mert lement a Nap, hahaha). Néha rájövök, hogy magamnak generálom a problémát és nincsen semmi baj, aztán néha meg mégis van. Általában nem szeretek erről másnak beszélni, mert nem akarok senkit sem untatni a hülyeségeimmel. Bőven unom én saját magamat. Meg nem is szeretek gyengének tűnni.
Na mindegy, nem is értem mi a fenét írok erről? Elvégre ide csak a boldog dolgok jönnek, mert ez a boldog blog. Van panaszkodós, szomorú blogom is. Ide meg annak kéne kerülnie mindig, hogy milyen szép a napsugár, meg a szivárvány is hétszínű, és boldog tündérek ülik meg az egyszarvúakat a virágos réten..Itt még a háttér is ocsmány színű, rózsaszín betűkkel! Ott meg.. fekete. Bú. :( :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése