Life Above the Pink Clouds

Azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bánom már, hogy megbuktam analitikai kémiából. Persze először mérges voltam, majdnem sírtam is, hogy nem mentem át a beugrón sem. Annak sem örültem túlzottan, hogy a hátralévő vizsgáim kissé feltorlódtak a végére, és az utolsó hétre három is került, ráadásul egymást követő napokon. Viszont most rá vagyok kényszerülve, hogy alaposan, ne csak felszínesen olvasgassam az anyagot, és mit ne mondjak, tetszik az egész. Vannak benne magolós részek, de tulajdonképpen érthető. Szívesen foglalkoznék ezzel a későbbiekben, több okból is. Az egyik az, hogy az analitikusokat kapkodják el az egyik legjobban a szakmában (persze, hogy ezt az indokot teszem előre - ebből is látszik, hogy nem azért tanulok vegyésznek, mert imádok öntögetni, hanem azért, mert sok pénzt kereshetek), másrészt pedig azért, mert "nyugisabb", azaz valószínűleg nem nagyon robbantom le a fejemet egy rosszul sikerült szerves kémiai reakcióban. Régebben ezzel akartam foglalkozni, mert az elmélet nagyon tetszett ott is, logikus volt. Viszont a heti 8 órás laborgyakorlat és a folyamatos migrén elriasztott, nem tetszett. Az sem tűnt jó jelnek, hogy a 30 diplomázó emberből 20 a szerves kémiához köthető szakdolgozatot adott ki a kezéből. Úgyhogy nagyon úgy tűnik, analitikus szeretnék lenni... Abban reménykedem, hogy nem fogom megutálni.

Én és a tanulnivaló...