Vége a vizsgaidőszaknak már jó pár napja. Utolsó héten még átmentem két vizsgán, nem a legjobb eredménnyel, de megvan és ez a lényeg. Most az óráimmal zsonglőrködöm, mit hová pakoljak, hogy tudjak mellette dolgozni is a dm-ben, és még korrepetálásra is legyen időm? Nehéz összeegyeztetni, főleg, hogy minden laborból kitúrnak. Szóval élvezem a regisztrációs hét gyönyöreit. Persze nem pihenek, megyek dolgozni a héten négyszer is. Azért már kicsit hiányzott. :)

Annak örömére, hogy végre vége a szenvedéseknek, elkezdtem nézni egy új sorozatot, a The Affairt. Már azelőtt kinéztem magamnak, hogy vetíteni kezdték volna, a pozitív kritikák, illetve a második évad berendelése pedig tovább erősítette a bizalmamat iránta. Úgyhogy két napba tellett ledarálni az egészet, a várakozásaimat pedig felül is múlta a sorozat. Hibátlan színészi játék, izgalmas, fordulatos történet - nemhiába zsebelt be két Golden Globe-ot is. Ruth Wilson már a The Prisonerben is szimpatikus volt Jim Caviezel oldalán, ezzel a szerepével pedig még jobban felhívta magára a figyelmemet. Egyre valószínűbb, hogy a Lutherbe is belekezdek hamarosan.
Nagyon szívesen elspoilerezgetném majd' az egész sorozatot, de akkor nem nagyon lenne értelme másnak belekezdenie. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy már csak a történetvezetés miatt is érdemes belevágni a darába: két szemszögből hallhatjuk és láthatjuk az eseményeket, az érdekes az, hogy ki mit emel ki, ki hogyan emlékszik rájuk. Egy szóval tehát: nézzétek.

Ruth Wilson és Dominic West

MEGLETT AZ ANALITIKAI KÉMIA VIZSGÁM!!!!!

Azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bánom már, hogy megbuktam analitikai kémiából. Persze először mérges voltam, majdnem sírtam is, hogy nem mentem át a beugrón sem. Annak sem örültem túlzottan, hogy a hátralévő vizsgáim kissé feltorlódtak a végére, és az utolsó hétre három is került, ráadásul egymást követő napokon. Viszont most rá vagyok kényszerülve, hogy alaposan, ne csak felszínesen olvasgassam az anyagot, és mit ne mondjak, tetszik az egész. Vannak benne magolós részek, de tulajdonképpen érthető. Szívesen foglalkoznék ezzel a későbbiekben, több okból is. Az egyik az, hogy az analitikusokat kapkodják el az egyik legjobban a szakmában (persze, hogy ezt az indokot teszem előre - ebből is látszik, hogy nem azért tanulok vegyésznek, mert imádok öntögetni, hanem azért, mert sok pénzt kereshetek), másrészt pedig azért, mert "nyugisabb", azaz valószínűleg nem nagyon robbantom le a fejemet egy rosszul sikerült szerves kémiai reakcióban. Régebben ezzel akartam foglalkozni, mert az elmélet nagyon tetszett ott is, logikus volt. Viszont a heti 8 órás laborgyakorlat és a folyamatos migrén elriasztott, nem tetszett. Az sem tűnt jó jelnek, hogy a 30 diplomázó emberből 20 a szerves kémiához köthető szakdolgozatot adott ki a kezéből. Úgyhogy nagyon úgy tűnik, analitikus szeretnék lenni... Abban reménykedem, hogy nem fogom megutálni.

Én és a tanulnivaló...

Hurrá, újra beindult a fogyás!
Lassan 1,5 hónapja szaladozott már rajtam 1-2 kiló fel és le. Totál idegbeteg voltam szinte emiatt, holott heti 3-4 edzés azért megvolt. Viszont újból bebizonyosodott, hogy nekem nem elég a mozgás, tényleg 70% kaja és 30% torna az arány. Ezért tehát most megint nagyon figyelek és végre megint beindultam. A következő cél a 70 kg. Jelenleg 76,1 vagyok, ami azért egész jó, ahhoz képest, hogy honnan indultam (94 kg.. fuhh). Bárcsak ne lettem volna rest előtte-utána képeket csinálni, legalább látnám a változást. Mindenki dicsérget milyen jól nézek ki, mennyit fogytam, de én nem látok SEMMIT! Jó, a combom és a vádlim már elég durván izmos, a karom is kezd már azért valamit mutatni. Persze bőven van még min dolgozni, még minimum 16 kg-ot szeretnék magamról lefaragni. Úgyhogy nem állok le (miért is tenném?), nyomom tovább keményen. :)

Ez a mottóm

Magamban beszélni szeretek, de magamban írogatni nem annyira, gondolom ezért sem került már ki bejegyzés hónapok óta. Pedig régebben (15 éves koromban...) napi szinten nyomasztottam másokat a hülye gondolataimmal. Persze voltak olyanok, akik még olvastak is, talán ezért. Elviekben most is követnek ketten, a gyakorlatban ez szerintem kevésbé igaz. Mindenesetre folytatom a blogolást, hátha valahogy idetéved valaki (vagy nem - ez valószínűbb).

Életem legrémisztőbb vizsgája lesz egy hét múlva: analitikai kémia. Alapvetően a szervetlen (2)-ről gondoltam ezt, most viszont előbb említett borzalom átvette a vezetést. Talán azért, mert ha megbukom, akkor fél évet csúszok, ráadásul úgy, hogy fizetnem kell már. Hurrá.Viszont szervetlenből is átmentem, méghozzá egy csodaszép hármassal. Úgyhogy elhatároztam, hogy befejezem a nyafit, és átmegyek jövő héten csütörtökön ezen az egészen (de legkésőbb a második vizsgaalkalommal). Meg tudom csinálni, csak nem szabad, hogy más elvonja a figyelmemet.

Szerencsére megtaláltam a kávét, ami ugyan ízre nem a legjobb, viszont hatásosságát tekintve igen: sima Nescafé classic. Igen, az egyik leghíresebb kávé, és én még nem próbáltam. Eddig bármelyik másikból megittam egy bögrével, és már húztam is a lóbőrt. Ebből megiszok egyet délután háromkor, elmegyek edzeni, hazaérek, és még hajnali kettőkor sem vagyok álmos. Nem tudom, mi történt velem, de örülök a hatásnak.

Mindent összefoglalva: végre visszatértem, örvendjen mindenki. Majd csinálok valami még rondább dizájnt, ha lesz egy kis időm.

Felmondtam a Pizza Hutban, dm-ben fogok dolgozni ezentúl. 10 Ft-tal magasabb órabér (ez igen!) és nem kell konyhát sikálnom éjfélig. Az azért nagyot dob a lelkesedésemen.
Tegnap voltunk Robival Lord koncerten, előtte pedig sétálgattunk a Kopaszi-gáton. A Kopaszin épp valami puccos esküvő volt, puccos autókkal, puccos ruhákban. Nyilván nagyon irigykedtünk nem. Aztán átmentünk a Barba Negra Trackbe, ámultunk azon, hogy lett két korsó sör 1300 Ft, csodálkoztunk, hogy alig lesznek a koncerten. Persze nem így volt, végül egész szép számmal összegyűltünk. Nagyon jól éreztem magam, habár morci voltam kissé, mert pont a kedvenc számom maradt ki. :( Azért jót tobzódtunk rockerek módjára.
Hétfőn suli, juhéjuhé.

Keressetek meg

Nyaralás

Na jó, itt az ideje írni is valamit ide, legalább magamnak, hogy később visszaolvashassam.
Szóval voltunk nyaralni Horvátországban. Abból a pénzből, amit a Pizza Hutban kerestem meg (34k Ft, ollé! - remélhetőleg ebben a hónapban lesz vagy 60 is). Nagyon jól éreztem magam, imádtam, hogy végre láthatom a tengert, fürödhetek benne (még ha jéghideg is volt néha). Robival kiszakadtunk a megszokott környezetből és nagyon jól elvoltunk kettecskén. Főztünk, takarítottunk (prémium programok a nyaraláson), sétáltunk, úszkáltunk, beszélgettünk, kavicsokat gyűjtöttünk a tengerparton. Szóval úgy érzem jobban összekovácsolódtunk, és egyre jobbak leszünk. Kicsit rámjött a háziasszonykodhatnék is ezzel egyúttal, örülnék ha össze tudnánk költözni. Amúgy meg nagyban rámtört a nyaralás utáni depresszió, semmi sem elég jó nekem most a napsütéses tengerpart után. Az sem segít a helyzeten, hogy egy hétig voltam Robival, most pedig hiányzik. Az esős, ótvaros időről nem is szólva. Szóval nagyon azon gondolkozom, hogy októberben is menni fogunk valahova belföldön. Nem ártana megint relaxálni.

Kilátás a konyhából

Egy hét múlva kezdődik a suli megint. Munkát keresek nagyban, mert nem akarok a PHban maradni. Remélem kapok valami pozitív visszajelzést. Mehh.