Life Above the Pink Clouds

Elhatároztam, hogy minden nap leírom, hogy mi volt az aznapi napomban a jó. Senki ne várjon őrült nagy dolgokra. Megpróbálom az egészen apró örömöket is kiemelni. Mostanában túlságosan sötétnek ítéltem meg a helyzetemet, sőt, már úgy éreztem, hogy ennél rosszabb nem nagyon lehet (párszor már éreztem így az elmúlt pár hónap alatt, azokat az időket visszasírom). Úgyhogy igyekszem a rosszat háttérbe szorítani, a jót pedig kidomborítani. Először úgy gondoltam, hogy majd havonta "összesítek", de ha mégis naponta jegyzem fel, akkor legalább bejegyzés is kerül a blogra a béna képeken meg a hülye kérdőíveken kívül amiket amúgy imádok, csak tudnám miért.


Január 26.
- VV összefoglaló. Tudom, hogy mekkora paraszt az, aki nézi, meg hogy lehet ilyen népbutító műsorra időt szakítani egyáltalán, stb. De mostanában ugye elég szarul éreztem magam, azt, hogy ezt nézem, teljesen kiszakadok egy kicsit a problémák közül, eszembe sem jut, hogy bármi bajom lenne. Szóval jókat nevettem ma rajta. Úgyhogy nézzétek el nekem ezt a guilty pleasure-t.
- Nagyjából felfogtam a kétkomponensű és a háromkomponensű fázisdiagramokat
- Finom paprikás krumplit ettem és megint van itthon savanyúkáposzta
- Baromi jó hosszú forró zuhanyt vettem
- A baromi jó hosszú forró zuhany közben volt időm elgondolkodni egy-két dologról, és hoztam egy döntést amit természetesen félig-meddig megváltoztattam, majd figyelem, egy-két hétig hogy alakulnak a dolgok, és aszerint toldozok-foldozok a tervemen
- NAGYON önzetlen voltam, és teljesen magamtól, elküldtem 2 kidolgozott tételemet az egyik legnagyobb ellenségemnek. Oké, nem ellenségem... Csak a természetével és erőszakosságával nem vagyok kibékülve.
- Végül ma elkezdtem nézni a Top of the Lake-et. Tudom, hogy nem most kellett volna, de így alakult. Egyébként egészen tetszik, eddig semmi extra, de felkeltette az érdeklődésemet. 7 részes minisorozat, szóval annyit megér.
- Megcsináltam a tumblr. oldalamat, csak úgy, magamnak.

Egyébként így tumblr.-ön kutakodva tűnt fel, hogy rengeteg amerikai vallásos és a kereszténység nagyon fontos nekik. Igazából ezt érdekesnek találom, főleg, hogy az én környezetemben senki sem túlzottan az, ha mégis, akkor nem az áll a központi szerepben, de főleg nem "válóok" számukra, ha más nem hisz az ő Istenükben.
A másik amit észrevettem, hogy nagyon sok ember vagdossa magát. Kicsit már nekem is olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, mint amit Viki leírt, ez a feltűnési viszketegség dolog. Nem nagyon hiszem, hogy én például lehetnék olyan mélyponton, amit ne tudnék egy-két jó könyvvel, filmmel, sorozattal, zenével, barátokkal kikúrálni. Valamihez több, valamihez kevesebb idő kell, de egyszer úgyis jobban lennék. Sőt, tudom, hogy hiába vagyok most viszonylag mélyponton, mégis előbb-utóbb úgyis a csúcson leszek, csak tennem kell érte és el kell telnie egy kis időnek. Úgyhogy én aztán végképp nem adom fel. Csak baromira rögös az odáig vezető út, úgyhogy addig is had panaszkodjak már. :P

Ja, és hiába várja mindenki, akkor sem fogok ennek örömére egy Stay Strong tetkót magamra tetetni. Pedig eléggé egyedi lenne.