Őszi szünet

Végre eljött az olyannyira áhított szünet. Már kezdtem nagyon belefáradni az iskolába és úgy éreztem már nincs sok hátra hogy kipurcanjak. Persze a szünetnek is mindjárt vége és akkor kezdődik elölről a hajtás. A jól megérdemelt téli pihenőnkig pedig még 6 hét van hátra. Talán azt is ki fogom bírni, hirtelen nem is tűnik olyan soknak. Persze mikor iskolába kell járnom máris többnek tűnik.
Holnap megyünk túrázni Danókával :) Már várom, ugyanakkor kicsit félek is tőle, mivel már régen voltam kirándulni és nem tudom hogyan fogom bírni a nagy kaptatókat.
Hétvégén voltam lent vidéken dédnagymamámnál, illetve Palotáson apámnál és nagymamámnál. Előbbi jó volt, utóbbi persze nem annyira, mivel nem tudok velük semmiről sem beszélgetni, főleg nem őszintén. Szerencsére hamar letudhattam a dolgot. Nem is nagyon óhajtok erre több időt szánni, a családom ezen fele sajnos az életem sötét foltjai közé tartozik. Nem kellene hogy így legyen, de sajnos én nem sokat tudok tenni.
Estefelé visszajöttem Pestre az én Danókámhoz, hiszen már nagyon hiányzott. Nélküle annyira félembernek érzem magam, semmihez sem tudok kezdeni. Most is hasonlóan érzek, semmihez sincs kedvem, folyton azt érzem, hogy hiányzik.. Szerencsére nemsokára viszontlátom Őt:)
Most sajnos csak ennyit tudtam magamból kisajtolni.. Valahogy nem értek én ehhez a blogíráshoz, különösen akkor ha a saját életemről kellene mesélnem.. Vagy bármi másról. Inkább beszélni szeretek, de azt nagyon :))

Itt az ideje

Egy újabb blogbejegyzésnek. Valahogy nem is emlékszem már rá mikor írtam, de 2 hónap már biztosan eltelt :) Ez főleg az időhiány miatt van, itthon szinte nem is vagyok, minden szabad percemet Danival töltöm. Kicsit olyan mintha együtt is élnénk, én nem bánom, remélem ő sem.. :) A suli is eléggé lefoglal, évről évre egyre többet kell tanulni. Ez a suli alapból sem piskóta, így meg főleg nem hogy még faktjaim is vannak, úgyhogy rendesen ki vagyok készülve, néha elkap a sírógörcs, de aztán túlteszem magam rajta. Szerencsére itt van Danóka és segít:)
Annyi minden történik velem, hogy azt sem tudom mit írjak le és hogyan. Például itt volt a szülinapom, ami méltó volt 18.-nak, sőt, a legjobb szülinapom volt eddig, pedig a szülinapjaim elég ramatyul szoktak sikerülni.
Aztán Danókával szoktunk tartani kályha (nem konvektor :D) mellett ücsörgős estéket, amik annyira le tudnak nyugtatni ebben a stresszes időszakban..
Még 3 hét van hátra a szünetig. Alig várom:D
Sajnos most nem tudok gondolatot összeszedni, annyi mindent kéne csinálnom és mindenen kattog az agyam, talán máskor kicsit összeszedettebb lesz a dolog:)

:)

Úgy érzem itt az ideje egy újabb bejegyzésnek :)
Mögöttem áll egy csodás hétvége Danival. Jó, annyira azért nem volt csodás tekintettel arra, hogy szegénynek folyton fájt a torka :( De igyekeztem Őt ápolgatni még ha nem is sikerült tökéletesen. Jó érzés volt elmenni egyedül a Tescoba és úgy vásárolni, hogy tudom Ő vár otthon :) Meg aztán végre nem Ő, hanem én főztem. Jó nem volt nagy cucc, csak ki kellett sütni a krumplit meg pár sajtos husit, de nálam már ez is nagy előrelépésnek számít, hiszen eddig a carbonara-s spagetti volt a maximum, na meg elmerészkedtem a mikróig néha kaját melegíteni :)
Péntek délután jól eláztunk azalatt a fél perc alatt míg hazafutottunk a trolimegállótól hazáig. Sem előtte sem utána nem nagyon esett az eső, na de akkor persze le kellett szakadnia. Ez tipikusan az én formám, kár, hogy szegény Danit is belerángattam. Az est későbbi részében ettünk gyrost és pizzát, majd olvastunk az ágyikóban :)
Másnap volt az ominózus teszkózásom, aztán estefelé Dani megcsinálta a gépem. Végre nem xp, hanem 7 van rajta, nagyon jól működik. Szerencsére Gabcsinak is nagyon tetszik az új op. rendszer. Úgy volt, hogy este korábban elalszunk, de nem úgy jött ki a lépés, mert még beszélgettünk az ágyban egy kicsit. Annyira szeretek Vele beszélgetni, hogy az valami hihetetlen, ahogy hozzábújok és ő meg mesél.. Az a legjobb az egészben, mert megnyugtató hangja van és mindig aranyosan magyaráz :)
Vasárnap már jöttek haza anyáék. Pont akkor kellett elkezdeni pakolni mikor a Kárhozottak királynőjét néztük. Kár, mert már régen láttam, de remélem a napokban sikerül végignéznünk.
Jött nagyanyám is később, aki vég nélkül mondta, hogy menjek velük Linz-be. Nos nekem semmi kedvem hozzá. Az elején még volt, de így hogy semmi gondolkozási időt nem hagytak, hogy folyton ezzel idegesítettek, így teljesen elment a kedvem. Az 50%-os esély arra, hogy igent mondok mindössze 0,1%-ra csökkent az elmúlt időben. Főleg, hogy most egész este azt hallgattam, hogy ugyan már, csak gyorsan dobjak össze pár cuccot kész, meg hogy tulajdonképpen csak 2 nap és nem 4, mert a másik kettő utazás, meg hogy lesz medence, meg kertiparti meg nagy leárazások vannak a boltokban.. Nem izgat. Viszont nagyanyámmal kibírni 4 napot lehetetlen, főleg, hogy a 2x4 órás vonatút alatt tőle lehetetlen lenne elmenekülni.
Ma megyünk a gyógyszertárba kiváltani a D-vitaminomat és a fogamzásgátlómat. Nemrégiben orvosi vizsgálatok garmadájával találtam szembe magam, az elmúlt egy hónapban annyiszor voltam orvosnál mint még soha életemben. Arról meg nem is beszélve, hogy mennyi vért vettek tőlem. Egyszer jól el is baszták, tiszta lila lett a karom egy hétig. Azaz hát színjátszó, mert aztzn már volt kék is, zöld is, a barnáról nem is szólva. Mindegy, reménykedek, hogy ettől a gyógyszertől nem leszek sem halál depressziós, sem bajszos :))
Danival voltunk valamelyik nap könyvtárban. Hát nem gondoltam volna, hogy majd ennyire elvarázsolódik, megtaláltam neki a képregényes polcot és el sem lehetett onnan rángatni :)) Aztán most neki van érvényes olvasójegye, nekem meg már nincs. De jövő hónapban én is ráveszem kedves édesanyámat, hogy adjon egy kis pénzt had iratkozzak be :)
Most pedig megyek egy kicsit csézek, aztán ráveszem magam a kémiafeladatokra.

Ezvan most

Azt hiszem megint ideje lenne írni. Vagy valami hasonló.
Nem tudom mi van velem, azaz inkább mi volt velem az elmúlt pár órában, de elég ramatyul éreztem magam a hülye bébiétel vagy nem tudom mi miatt. Most egész jól érzem magam, csak a fejem fáj picit, de az lehet, hogy a fújdogáló szellők miatt. Jó lenne azért ZP-be menni, ha már kiváltottam azt a nyamvadt zöldkártyát. Elég megalázó volt számomra, így a 18. születésnapom küszöbén, de most mit csináljak, ha máshogy nem engedik hogy betegyem a lábam? Ja de, szülővel. Na ne :D

Kicsit rossz belegondolni, hogy mindjárt itt az iskola. Nem lenne szabad nagyon komolyan vennem a dolgot. De ha meg nagyon nem veszem komolyan akkor meg az a baj. Én nem ismerem ilyen szempontból az arany középutat, nem tudok egyszerűen pont jó mértékben koncentrálni az iskolára, vagy nagyon leszarom vagy túlgörcsölöm magam.

Már megint zaklatnak, hogy menjek ki Ausztriába. Anya már viszonylag kezd leszállni, de most azt mondta, hogy legyen 4 nap, amiből egy úgyis utazással telik el, 3 nap alatt meg nem lehet unatkozni. Azt mondta, hogy azt mondja, hogy megyünk, aztán ha mégsem akarok akkor azt meséli majd be hogy beteg lettem és el van intézve. Hát nagyon remélem is.

Starry Eyed-ot hallgatok ami valahogy mindig Danira emlékeztet meg arra, hogy basszus mennyire hiányzik. Pedig 1 napja láttam utoljára, de akkor is nagyon szeretnék már vele lenni, mert hiányzik, hogy azt mondja nekem, hogy “szeretlek Pocokmacika”. Jó lenne érezni, hogy átölel, meg jó lenne ha láthatnám ahogy nevet. Mert azt nagyon szeretem :D A legszebb nevetés a világon :)) Szeretlek ♥

Már megint

Most nem kezdem úgy a sztorimat, hogy ez az első bejegyzésem és itt vagyok és blabla, felesleges. Már megint új blogot kezdtem, össze sem tudnám számolni mennyi volt eddig. Már 3 éve blogolok kisebb-nagyobb kihagyásokkal és általában semmi érdekeset nem tudok mesélni.  Vagy ha tudok akkor meg nem írom le, mert lusta vagyok, esetleg nem akarom, hogy más is olvassa.. Nem nagyon szeretem leírogatni, hogy ezt csináltam, azt csináltam, az olyan unalmas. Azaz hát nem feltétlenül, csak én nem tudom úgy elmesélni, hogy mást is érdekeljen. Hát van ez így, remélem most többet fogok írni, tekintettel arra, hogy szinte senki nem tudja most épp hogy ki is vagyok valójában :))

A Mehr-t hallgatom a Rammsteintől. A Pussy-n kívül ez a szám tetszett meg másodjára az új albumról, és kb úgy gondoltam, hogy ez az egy jó szám van még rajta. Aztán persze lett több kedvencem is még, többszöri hallgatásra. De szerintem a Mutter album überelhetetlen. Most meg már mondjuk a Pussy nem tetszik, szerintem a promo-ban sokkal jobban hangzott.

Nem igazán tudok mit írni igazság szerint. Hacsak nem azt, hogy Danival nagyon boldog vagyok már majdnem 2 hónapja. Annyit vagyunk együtt, hogyha nem vagyunk együtt egy kicsit akkor nagyon hiányzik és furcsán érzem magam nélküle. Egyedül nem vagyok teljes :) És úgy szeretem, hogy mindenféle faszaságot tudunk együtt csinálni és mellette soha nem unatkozom :) Nem akarok nyáladzani, azt úgy is megteszem neki… :)))

Nemrég voltunk lent Szőlősön mamáéknál. Apám kórházban van Pásztón. Azaz nem tudom, hogy ott van-e még, mert nem is beszéltem már vele több mint 1 hete. De amilyen sárga volt biztos bent van még. Nincs kedvem felhívni, mert nem tudok vele mit beszélgetni. Mikor bent voltunk nála akkor is váltottunk kb 2 szót és néztük a teleshopot. Elég kiábrándító a dolog. Mikor meghallottam, hogy kórházban van nagyon kiborultam és megijedtem, hogy meg fog halni. Bűntudatom is volt, mert nem tudtam rögtön bemenni hozzá. De nem kellett volna, mert annyira szarul esik, hogy nem is kérdezett felőlem.. Azaz hát nem is esik szarul, inkább leszarom. Néha elgondolkozom vajon mi lenne ha meghalna. Sírnék-e vagy sem. Mert egyáltalán nem hiányzik most sem, nem is érzem úgy hogy az apám lenne, mivel nem foglalkozik velem már kb 12 éve semmit sem. Olyan mint egy idegen akit néha meglátogatok az éttermében. Na igen, mert hogy a lakásán sem voltam még soha.. Elég gáz, nem?

Ja, új szenvedélyem van, a CS. Najó, nem mondanám szenvedélynek, csak megtetszett:) Kár, hogy nem vagyok benne valami nagy májer, de azért néha beadok egy-két fejest :D Kár, hogy a terroristáknak nincsenek olyan jó fegyvereik mint a CT-éknek, mert imádok bombát lerakni :D Szóval ötvözni kéne a kettőt és tök jó lenne :D

Amúgy most fáj a hátam, éhes vagyok még egy picit, fáj a lábam, meleg van és nincs kedvem kitenni a lábam az utcára. Röviden, tömören.