Ma végre elkezdtem a szaklaboros munkámat a szakdolgozathoz. Végül nem az lett a témavezetőm, akinél a szakmai gyakorlatom csináltam, hanem ugyanabból a kutatócsoportból (MTA-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport) egy másik nő. Eleinte sajnáltam, mert meg voltam elégedve a régi tanárnőmmel, most már viszont nem bánom. Nagyon rendes a mostani, elmagyaráz mindent, amit esetleg elfelejtettem/nem értek/stb., és látszik, hogy tényleg foglalkozik velem és azt akarja, hogy jó legyen a szakdogám és minőségi munkát csinálhassak. Egyébként rögtön megkérdezte, hogy 10-től lesz a kutatócsoport egyik megbeszélése, ahol két PhD-s tart előadást az eddigi kutatási eredményeikről, és szeretnék-e beülni. Persze angolul tartanak minden ilyesmit, szóval tényleg opcionális, nem muszáj bemennem. Én persze kaptam az alkalmon és mondtam, hogy naná! A kutatócsoport vezetője persze rögtön megjegyezte, hogy nahát, új arc, mutatkozzak akkor be gyorsan. Magamban kicsit megijedtem, de aztán rögtön mondtam, hogy a szakdogámat írom a tanárnőnél, és ez az első napom. Örültek nekem mindenki és mondták, hogy kérdezhetek bárkitől, ha kérdésem adódna valamivel kapcsolatban. Aztán jöttek az előadások, amik egészen érdekesek voltak, még értettem is a 90%-át, szóval abszolút megérte a dolog.
A szakdogámat egyébként kationos peptidek szintéziséből és jellemzéséből írom, egészen pontosan a buforin II peptid utolsó négy aminosavját (leucin-leucin-arginin-lizin) szintetizálom egymás mögé minél többször és megnézem, hogy a baktériumok ellen melyik változat a leghatásosabb, az egyes, a kettes, stb. Kíváncsi vagyok mire jutok egyébként, remélem sokat meg fogok tudni csinálni a nyár közepéig, utána már a szakdogámat szeretném írni, hogy augusztus végére befejezhessem.

Nézem reggel a Tényeket (oké, sikeres ember nem lehetek, ha ezt a szar híradót nézem és nem valamelyik másikat, de na), erre jön a következő hír: egy húszéves játékvezető megmentette a Taktaharkány-Pornóapáti (vagy mitté, valamelyik pici falu) focimeccsen az egyik kapus életét, amikor az összefejelt az egyik játékossal és elájult. Ugyanis oldalára fektette és kihúzta a nyelvét nehogy megfulladjon! Hű bazze, ez nem semmi! Ez aztán a teljesítmény, ez a híradóba való! Mégis hány százezer ember ismeri a stabil oldalfektetést? Komolyan, ennek van hírértéke? Tényleg egy ilyen inkompetens hülye szerkeszti a híradót...?

Woohooo, végre megjött az új telefontokom! Azaz már kiderült, hogy több, mint 2 hete itt van, csak anya elfelejtett szólni róla. Úgyhogy végül is 16 nap alatt megérkezett. Tök jól passzol a telefonra, ahhoz képest egész jó minőségűnek mondanám. 1,17$ volt, free shipping, szerintem legközelebb is rendelek majd. :)

Új gyönyörűség *.*

Szóval az utóbbi időben lett egy cicánk:

Ciccaaa

 

Első cicatulajdonos vagyok (sőt, állattulajdonos is, 6 éves koromban volt kiskutyánk vidéken, az nem számít), szóval kissé furcsa még a szituáció. Szerencsére R régi motoros, ő nagyon tudja mit kell csinálni velük. Most viszont egyedül maradtam vele vagy 5 napig, úgyhogy meglátjuk mi lesz a dologból, remélem még jobban hozzám szokik és megszeret majd. Amin meglepődtem egyébként, hogy eléggé nyugodt cica, lusta, mint az állat, legalább napi 30 órát alszik. :)) Éjszaka sem problémázik egyáltalán, úgyhogy mi is tudunk aludni. Ez főleg azért meglepő, mert kinti cica volt, ehhez képest a bezártságot kiválóan bírja. 

 

Megtanultam vezetni többé-kevésbé. Igazából imádom a dolgot, és tanulóvezetőhöz képest nyomom, mint állat, túl gyorsan is, a kanyarba úgy érkezek néha, mint valami őrült. Sőt, már idegesít a többi tanulóvezető előttem, Viki apukája nem győz nyugtatni, hogy hé, még én sem vagyok profi. :D Nyilván bőven van még hová fejlődni, de tényleg nagyon szívesen csinálom és alig várom, hogy végre átmenjek, legyen saját kocsim és kicsit megkönnyítsem az életem ugyanis utálom a BKV-t. Persze ez még azért odébb van, addig fuvarozhatom R-t, ha néha napján átmegyünk valakihez és szeretne inni egy sört... :)