2015-ről

 
Szóval Viki kitöltötte ezt a yearcompass-os évlezáró, előretekintő dolgot, amit végül én is kinyomtattam. Aztán elkezdtem olvasni, hogy miről szól, mikre kell benne válaszolni, és nem bírtam rávenni magam. Már az első feladatnál elbuktam ("vedd elő a naptárad és írj ki belőle minden fontos találkozót, stb." - nincs naptáram, csak a munkahelyen, ahol a beosztásom és a vizsgáimat, zh-imat tartom számon), aztán tovább lapoztam és nekem túl szentimentiális volt az egész. Viszont mindenféleképpen szerettem volna valahogy lezárni az évet itt a blogon is, úgyhogy végül feltúrtam a tumblr legmélyebb bugyrait, és találtam egy ilyet.:

1. What did you do in 2015 that you’d never done before?
Összeköltöztem valakivel és elkezdtem háziasszonykodni. :)
2. Did you keep your New Year’s Resolutions, and will you make more for next year?Az újévi fogadalmaimnak körülbelül a 90%-át nem tartom be. Természetesen ennek ellenére most is írok újakat.
3. Did anyone close to you give birth?
Nem, csak három kolléganőm.
4. Did anyone close to you die?
Nem, idén szerencsére senki nem halt meg, aki hozzám közel állt volna.
5. What countries did you visit?

Nem voltam más országban idén. :( (haha, valaki előttem azt írta ide, hogy "London and Prague". Szép országok)
6. What would you like to have in 2016 that you lacked in 2015?
Iskolai siker
7. What was your biggest achievement of the year?
Fizetésemelést kaptam fél év után és céges telefont, és tudom, hogy megérdemeltem.
8. What was your biggest failure?
Megbuktam analitikai laborból, ezáltal még egy fél évet csúsztam. :(
9. Did you suffer illness or injury?
Pár napig volt egy elég durva hasfájásom, amire azt hittem, hogy vakbélgyulladás, de szerencsére kiderült, hogy más a helyzet, amire megoldás volt egy pár napos antibiotikum kúra.
10. What was the best thing you bought?
Hmm, nem nagyon vettem semmi nagyot idén. Inkább annak örülök, hogy ebben az évben jó párszor el tudtunk menni étterembe, megünnepelni az éppen aktuális alkalmat.
11. Whose behavior merited celebration?
Robié. Nagyon jól esik, hogy mindig mellettem volt és sokszor leste minden kívánságom. :)
12. Whose behavior made you appalled and depressed?
Az egyik barátnőmé, néha a húgomé, de azért nagyon szomorú nem voltam miatta.
13. Where did most of your money go?
Kaja, számlák... :)
14. What did you get really, really, really excited about?
A költözködés, és az első közös karácsony. :)
15. Compared to this time last year, are you:

Happier or Sadder: boldogabb
Thinner or Fatter: pont ugyanannyi.. sajnos visszahíztam 9 kilót, úgyhogy már tudom mi lesz az újévi fogadalmam.. :))))
Richer or Poorer: gazdagabb
16. What do you wish you’d done more of?
Többet kellett volna tanulnom. :D
17. What do you wish you’d done less of?
Lustálkodás
18. Did you fall in love in 2015?
Nem, mert már alapból szerelmes voltam.
19. What was your favorite TV program?

Volt egy pár jó, a Humans nagyon a szívemhez nőtt, ahogy a Sense8 is, de a Wayward Pines is bejött.
20. Do you hate anyone now that you didn’t hate this time last year?
Nem hiszem, szerencsére senkit nem tudok felidézni, akit igazán utálnék.
21. What was the best book you read?
Ez az év igazi lejtő volt a könyvek szempontjából. Minden évben egyre lejjebb megyek a számokkal, gondoltam megfogadom, hogy 30-at elolvasok, erre 6(!!!!!)-ot sikerült csak elolvasnom. Még magam előtt is szégyellem magam. Szóval nincs nagyon miből válogatni, de tessék: Marie Lu: Legenda volt a legjobb ezek közül. Szimpla kis disztópikus regény, ami nagyon lekötött mikor olvastam, ennek ellenére, ha most visszagondolok, annyira nem volt nagy szám. Hol van ez például Michael Grant Gone-jához? Ajj.
22. What was your greatest musical discovery?

Lindemann! Zseniális.
23. What did you want and get?
Céges díjcsomagot 7 giga nettel! :D
24. What did you want and not get?
Soksok könyvet, körömlakkot, ékszert! Ebből semmi nem jött be kb., de nem is sajnálom, mert vágyakozni jobban szeretek ezek után, mint megkapni.
25. What was your favorite film of this year?
Egész sok filmet néztem az évben, többnyire light-os kis semmiségeket. A legjobb ezek közül az Intern volt, jó színészekkel, aranyos poénokkal.
26. What did you do on your birthday, and how old were you?
23 éves lettem (pont tegnap döbbentem rá, hogy ÚRISTEN, ráadásul Robi még hozzá is tette, hogy gondoljak csak bele, holnap már azt mondhatom, hogy jövőre 25 leszek -.- ). Egyébként 2-ig dolgoztam, aztán Robival kimentünk Törökbálintra, ahol elrontottam a mekis kajával a gyomrom, végül hamar elmentem aludni. :D
27. What one thing would have made your year immeasurably more satisfying?
Több szabadidő és nagyobb sikerek az egyetemen.
28. What kept you sane?

Az, hogy anyámmal együtt dolgozhatok, ezért majdnem minden nap találkozhatok vele, pont annyi időre, amennyire szeretnék.
29. Which celebrity/public figure did you fancy the most?
Még mindig Colin Firth a kedvencem.
30. Who did you miss? (in no particular order)

Jelenleg senki. Imádom, hogy ezt mondhatom végre.
31. Who was the best new person you met?
A munkatársnőim, nagyon jól szoktam velük magam érezni szerencsére.
32. Tell us a valuable life lesson you learned in 2015:
Többet kell tanulni és elhúzni innen a francba külföldre.
 

Lemaradtam

Miért van az, hogy én szinte csak ilyen posztokat írok?
Megint nem jártam itt hónapokig, pedig emlékszem régen (kis pisis tinilány koromban) naponta hat bejegyzés született. Persze erről is panaszkodtam már egy korábbi írásomban.
Na jó, be kell vallanom, azért elég elfoglalt voltam. Egyszer majdnem én kerültem kórházba, másszor meg Robi, bár neki sajnos ténylegesen bent kellett töltenie pár napot. Más kérdés, hogy fogalmuk nem volt, mi a baja, először vakbélgyulladásra gyanakodtak, végül kiderült, nem az. Aztán távozáskor a zárójelentésre az került, hogy tonsillectomia, azaz mandulaműtét (WTF?!). Tehát sajnos volt most lehetőség megtapasztalnunk, hogy a magyar egészségügyi ellátás a béka segge alatt tanyázik, elég mélyen.
Egyébként jó sokat dolgoztam, volt olyan, hogy két hétig szünet nélkül melóztam és suliba jártam. Hétköznap T-Systems, hétvégén dm (vasárnap is..). Persze szerencsére ennek meglett a gyümölcse, kaptam egy elég rendes fizetésemelést (mármint diákbérhez képest) és céges telefont is. Úgyhogy nem hiszem, hogy most már gyakran fogok dm-be járni, szerencsére.
Most persze vizsgaidőszak (már a hetedik... -.-), nem szeretem összeszámolni hány vizsgám lesz, de olyan 7-8 biztos. De már lazábban veszem, valahogy túl leszek rajta és kész.
Búcsúzóul még ország-világ szeme előtt megígérem, hogy idén még írok! Szóval írok! :)

Egy egész nyarat vártunk arra, hogy kiderüljön ki lesz az új kapitány a Brooklyn99-ban. Végre eljött az új évad, a liftajtó nyílik, és kilép belőle...

BILL HADER!! BILL HADER!!!!! BILL HADER!!!!!!!!!!!!!

Ezt üvöltöztem körbe a lakásban, úgy örültem.
Nyilván nem lesz sokáig kapitány, de annyira örülök, hogy vááááá!
Muszáj volt leírnom.

Baromira kellemetlen, hogy két napon belül a 24.(!!!) e-mailt kapom, hogy valaki megpróbálja éppen feltörni a Steam fiókomat. Próbálja csak, ha megvan a jelszó még így is külön kóddal kell belépni, amit e-mailen kapok, szóval a google fiókomat is fel kéne törnie. Viszont akkor meg SMS-t kapok szintén egy külön számsorral, úgyhogy teljesen felesleges a próbálkozás. Csak azért bosszant, na.

Közben megy majdnem minden a rendes kerékvágásban. Persze azt nem mondanám túl normálisnak, hogy két napja az egyik barátom teljesen leírta magát a szememben és annyira mérges vagyok rá, hogy nem tudom, hogy vissza tudjuk-e építeni a barátságot (vagy érdemes-e egyáltalán?!). Eljátszotta a bizalmamat teljesen, annak ellenére, hogy én mindig mindenben ott voltam neki, ha segítség kellett, mindig ugrottam. Úgyhogy most rettenetesen csalódott vagyok.

Ma és holnap dm, jövő héten pedig távmunka, egyetemi labormunkával összekötve. Közben a beszámolóm elméleti részéhez hozzá kellene írnom az előző heti munkám "gyümölcsét", illetve angol cikkeket kutatni a peptidszintézisről. Sajnos nem sok kedvem van hozzá, de persze megcsinálom, nyilván.. :)

Közben megy a főzőcske itthon, múlt héten csípős csirkeszárnyat, almás meggylevest és lecsós tarhonyát csináltam. Szerencsére az összes nagy sikert aratott itthon :) Rájöttünk Robival, hogy akkor tudok a legjobban főzni, ha egyedül vagyok itthon, nem figyel és nem szól hozzám senki közben. Mondjuk minden munkával így vagyok, utálom, ha bámulnak közben, egyáltalán nem tudok úgy összpontosítani.

Csütörtökön voltunk lent egy villám kiruccanáson Laciék telkén Szigethalmon. Először nem volt nagy kedvem menni, mert már akkor elviselhetetlen volt a hőség és kellemetlen volt a ventilátor 2 méteres hatósugarán kívül tartózkodni, aludni meg méginkább. Szerencsére a csalódás kellemes volt, mert hibátlanul tudtam pihenni (bár lehet hogy a két cider és két pohár vörösbornak is volt ebben szerepe). Másnap délután 3 körül jöttünk haza, és rögtön szeretett álló ventilátorom hűsítő karjai közé omlottam.

Ja, végre van kábeltévé és net! Na nem mintha nagyon gyors lenne az 1 mega letöltés, de még mindig jobb, mint a szomszédtól lopni az internetet. Persze tévé nélkül meg tök jól elvoltunk eddig, de a tudat, hogy akkor nézzük meg a híreket, amikor akarjuk, megnyugtat minket. Ezzel együtt egyébként egyre otthonosabbá válik a lakás, már csak a kisszobának kell valami funkciót találni. Eredetileg hálószobának szántuk, de a fal másik oldalán a szomszédék hangoskodnak, ami lehetetlenné tenné a pihenést. Úgyhogy ezen törjük még a fejünket, hogy mit kezdjünk vele.

A fogyót pedig újra beizzítom. Csak visszaszaladt 5 fránya kiló itt a költözködés meg új élet közben, úgyhogy 74-ről indulok már megint. Igencsak figyelnem kellene arra, mit eszek, de arra még jobban, mit iszok. Olyan könnyen csúszik a szörp munka közben, hogy észre sem veszem. Az sem segít persze, hogy megint fehér kenyeret veszünk folyton. Szóval el kell kezdenem megint, pár hónap kisiklás megengedhető volt, de addig kell megfogni, míg lehet.

Jelentem, túléltem a hetet! :)
Napközben szakmai gyakorlat 9-től 5-ig, hazaértem, vehettem elő a laptopot, hogy otthonról dolgozzak este 9-ig. Szombaton 11 órázás a dm-ben, közben bevásárlás, mosás, főzés egész héten... Nem volt piskóta, de őszintén szólva könnyebb volt, mint gondoltam, és szerintem simán bele fogok jönni. :)
Egyébként egészen élveztem a laborban való munkát, annak ellenére, hogy kissé monoton volt most a munka. Viszont nagyon izgalmas dolog fog belőle kibontakozni: 10 aminosav hosszúságú fehérjét gyártottunk, ami hatóanyag hordozóként fog funkcionálni, ezt pedig majd daganatos vagy TBC-vel fertőzött sejtbe fogjuk juttatni. Ilyeneket szívesen csinálnék később is, sőt, kutatnék is a témában. Úgy érzem abszolút jól választottam konzulenst is, nagyon kedves, segítőkész, türelmes, hagyta hogy magunk dolgozzunk, de bármikor zaklathattuk a kérdéseinkkel. Ráadásul a jövő hetet is el fogja számolni gyakorlati munkának, amikor majd a beszámolónkon fogunk dolgozni. Nem is járhattunk volna jobban. :)
Na helyzetjelentés off. Úgy érzem kéne még írnom az összeköltözésünkről, na meg az együttlakás "nehézségeiről" (ami jelenleg nem tapasztalható egyáltalán, sőt!), de olyan cukros és túl pozitív lenne, hogy hagyom jelenleg. Majd valamit összehozok akkor, ha reálisabban össze tudom foglalni.


Bárcsak lenne itt egy fasza kép

Vihar

Úgy döntöttem én nem Facebookra írom ki, hogy jaj, de eláztam, mint a többiek, hanem itt panaszkodom.
Szóval nagyon eláztam.
Az úgy kezdődött, hogy már nagyon lógott az eső lába és tudtam, hogy vörös riasztás van, de muszáj volt még bemennem a Tescoba a Hengermalom útnál (mivel ott dolgozom ugyebár). Reméltem, hogy még megúszhatom, elvégre a szél sem fújt még. Erre 10 perc ott töltött idő után már porvihar volt mondhatni. Két percre elgondolkodtam, hogy elinduljak-e vagy sem, végül úgy döntöttem, hogy kimerészkedem. Elvégre két anyuka is simán kiment a kisgyerekével, gondoltam én nem lehetek ilyen gyáva nyuszi. Nos, mire elértem a Szerémi útig a villamosmegállóhoz, dísztárcsák és hatalmas ágak repkedtek mellettem és a fejem fölött. Annyi port nyeltem és szívtam be, mint még soha. Jött a villamos, vele együtt a hatalmas zuhé is. Az utat a Mester utcáig úgy tettük meg, hogy nem láttam ki a villamosból úgy szakadt az eső, a tetőn meg kopogott a jég. Végül a Lurdy háznál 5 perces vesztegelés után bemondta a vezető, hogy felsővezeték-szakadás van, úgyhogy ha gondolja, kinyitja nekünk az ajtót, mehetünk. Én inkább kényelembe helyeztem magam, gondoltam megvárom a műszaki mentést. Újabb 5 perc után megint bemondta, hogy a pótlóbusz jönni fog, szálljunk le. Úgyhogy szakadó esőben kénytelen voltam elhagyni a biztonságot jelentő járművet a Hungária körút kellős közepén. A járdára nem tudtam feljutni, mert a szélső sáv igen sebes sodrású folyóvá változott helyenként igen jelentős kiszélesedéssel. Jobb ötletem nem lévén, lekaptam magamról a balettcipőmet, mielőtt még elviszi a víz a lábamról és úgy gyalogoltam az úton egy fél megállót. Ott végre nagy nehezen el tudtam hagyni a körutat, ahol kénytelen voltam belegázolni a térdig érő vízbe. Eljutottam a Népligetig viszonylag csendesebb esőben, de ott megint elkapott a hatalmas zuhé. Emiatt az aluljáróban várakoztam (ami szintén teljesen beázott) egy jókora csapat menekülttel és kisebbségivel. 15 perc rostokolás után úgy döntöttem, hogy na jó, eleget vártam, úgyhogy elindultam megint. Összvissz 2 óra alatt haza is értem a Salgótarjáni utcába. Egyik vállamon a táska, másikon a laptop, kezemben a bevásárlás. Ráadásul sikerült elérnem, hogy se a zsemle, se a kenyér ne ázzon meg, úgyhogy büszke vagyok. Csak én néztem ki úgy, mint egy ázott veréb. Azaz inkább úgy, mint akit a kutya szájából szedtek ki. Na de legalább hazaértem és remélem nem lesz még egy ilyen, mert nem esett jól. :(

Végre költözünk!
Szinte biztosra mondom, hogy a mai napot senki nem várta nálam jobban (na jó, talán Robi ugyanannyira várta már, mint én). Sikerült olcsó albérletet szerezni, úgyhogy végre elkezdhetjük kettecskén a közös életünket egy másfél szobás, harmadik emeleti, erkélyes lakásban. Hivatalosan július elejétől miénk, de most jutottunk el odáig, hogy az összes cuccot átvigyük. Ez persze főleg az én dolgaimat jelenti, két óriási táska könyvvel, na meg a ruhák, cipők.. Egyébként aludtunk már ott egy párszor és egészen csendes éjszaka a környék (kivéve, mikor a buszokat kalapálják a mellettünk lévő buszgarázsban, de esküszöm, még ennek is van egy hangulata). Most még hátra van a berendezkedés, meg az otthonná varázsolás, de ez szerintem hamar meglesz. :)
Persze azért hiányozni fog az itthonlét, mert mégiscsak itt éltem már négy éve, és még az új helyet meg kell szokni. Na meg sokkal könnyebb, ha az ember segge alá rakják a dolgokat és nem kell érte megdolgozni.. :D De ennek már vége, sokkal jobban élvezem ezt, hogy mi teremtjük meg magunknak, amit kell. Robinak ez persze nem új, csak nekem kell még ezt megszokni. Viszont nagyon élvezem. :)
Szóval ha lesz időm a háztartás meg a két meló mellett (dm és T-Systems) írni, akkor biztos jönnek a kezdő háziasszonykodós posztok, lévén főzni is csak most tanulok meg és a jelenlegi egyik legnagyobb problémám, hogy mosóporral vagy géllel mossak, illetve melyik márkával.. :D Úgyhogy lesznek még itt gondok.

Ma beléptem a Goodreads profilomra és ez fogadott:

Mit mondjak, igazán szomorú. Arra már rájöttem, hogy nem szabad évi 50 könyvet megadni, mert annyit úgysem fogok olvasni. Lejjebb vittem 30-ra, viszont úgy látom ez sem fog menni. Imádok olvasni, de az egyetem, a munka elveszi minden időmet. 3 laborom volt, amikre folyamatosan készülni kellett, 17 oldalas jegyzőkönyveket írni, na meg a ZH-ák... Remélem nyáron azért elolvasok legalább 10 könyvet. Bőven van a polcomon olvasatlan regény, úgyhogy nem lesz probléma kiválasztani, min rághatnám át magam. Van olyan példány, amit kb. 3-4 éve vettem és azóta ott porosodik. Úgyhogy... Hajrá nekem! Már csak a vizsgaidőszakot kell túlélnem.

Nem is tudom mikor értem el pontosan a 70 kilót, talán 2-3 hónapja. Azóta nem igazán ment le semmi, kivétel a hasmenős-hányós vírusnál, akkor 67 kilót mutatott a mérleg. Mondjuk őszintén be kell vallanom, nem is nagyon pedáloztam, hogy menjen, kicsit meguntam az egészet, hiszen egy éve csinálom már. Persze nem kezdtem el hamburgert pizzával és csülökkel enni, ennek köszönhetően nem is híztam vissza semmit, viszont nem is igazán tettem érte, hogy bármi is történjen. Most viszont itt a nyár, úgyhogy elhatároztam, hogy muszáj még lejjebb faragnom, nyár végére pedig a kerek 60 kilót lőttem be. Ez elég sok idő, 3 hónapom van 9 kiló leadására, ami nagyon kényelmes tempó. Ezáltal 1350 kcal-ra vagyok belőve naponta, mozgás nélkül. Azt hiszem ez a kényelem lehetőséget ad arra is, hogy kicsit jól érezzem magam nyáron, és megengedhessem magamnak néha a bűnözést (alkohol, fagyi, grillezés, stb.).

A fogyókúra mozgás részét már nem az aerobik fogja "fedezni", hanem a futás. Ingyen van, jó az idő és Rel együtt tudunk járni. Ez adta vissza a motivációmat egyébként, hogy vele mehetek. Voltunk már egy párszor együtt, annyira jól tudtuk egymást "húzni", mindketten sokkal jobb eredményt értünk el, mint külön-külön. Mindketten nézzük Endomondon a statisztikát, ami újabb kényszer arra, hogy fussunk, és minél jobban. Jelenleg így állok:

Tudom, hogy nem a legjobb, elég siralmas, még a Cooper-tesztet sem tudom lefutni. Viszont minden nappal, héttel egyre jobban fejlődök, kb. 3-4 percet javítottam a kezdetek óta minden időmön.
Egyébként az 5 km-es edzéstervet követem, most járok a 3. hét közepénél. 6 hetes a program, úgyhogy vége a felének. Még csak egy hete futok újra, tehát a közepénél vágtam bele, mert két éve már elkezdtem egyszer. Úgy gondoltam megengedhetem magamnak ezt, hiszen 20 kiló azóta lejött már rólam, tehát úgy éreztem bírnám. Jól gondoltam, ezt bizonyítják a serlegek is :) A mostani cél 30 perc alatt lefutni az 5 km-t. Jelenleg soknak tűnik ez, főleg, hogy 29:32 alatt futom a 4 km-t, de nem adom fel :)

Húsvéti hétvége

R-el eléggé ritkásan találkozunk mostanában, főleg azért, mert nehéz összeegyeztetni a munkát az egyetemi elfoglaltságaimmal. Úgyhogy a héten igyekeztem a munkába temetkezni, hogy minél gyorsabban haladjon az idő. A hétvégét viszont együtt töltöttük, kettecskén a lakásban. Főzőcskéztünk, filmet néztünk, beszélgettünk, pihentünk, sétáltunk meg mindenféle jó dolgot csináltunk. Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy amikor elválunk egymástól, akkor mindketten nyűgösek vagyunk, mert mindig egymáshoz növünk és hiányzik a másik. Annyira várom már, hogy elköltözzünk, hogy ne érezzem azt, hogy el kell válnunk, na meg azért, hogy végre előbbre léphessünk, és egy normális felnőtt kapcsolatunk legyen háztartással meg mindennel együtt.
Lassan közeledik az egyéves évfordulónk is. Az én feladatom most, hogy kitaláljuk mi legyen, mit csináljunk a jeles napon (legalábbis annak környékén, aznap nem igen tudunk együtt lenni). Jelenleg nem sok ötletem van, de azért gondolkozom erőteljesen.
Állítólag jön a tavasz is, úgyhogy hó végén pedig megyünk túrázni. :)

Wishlist

A kívánságlistám kezd óriási méreteket ölteni lassan. Sokszor már nem is emlékszem mit szeretnék, de mindig vágyom valamire, ami tényleg nagyon fontos.
Most éppen ezek állnak a lista élén:
1. Megcsináltatni az e-book readeremet, amit Rtől kaptam
Valahogyan sikerült összetörnöm 3 hét használat után. Fogalmam nincs hogy történt, mert a párnámon hagytam a tokjában, estére már be volt törve a kijelző. Karácsonyi ajándék gyanánt vette nekem, erre pont karácsony napján sikerült ezt észrevenni. Szóval azóta húzom az időt, és mint tudjuk, az idő múlik, a téma nyúlik.. Pénzem nem volt rá eddig.
2. Turmixgépet venni
Anyukám már kisgyerekkorom óta készítette nekem a turmixokat, az első emlékeim közé tartoznak a málnás-banános finomságok. Mostanában pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvendnek a smoothie-k, amiket fogyókúrába is nagyon jól be lehet illeszteni. Szóval a diétás étkezést és a turmix iránti rajongásomat tudnám így kombinálni, kellemest a hasznossal.
3. Magassarkút venni
Most, hogy végre fogytam, öltözködni is meg kéne tanulnom. Van most már normális farmerem, amihez tavasszal jól passzolna egy fekete és/vagy drapp magassarkú. Jelenleg ezzel szemezek a Deichmann kínálatából:

 

4. Mobiltelefont venni

A mostani már lassan 3 éves. Nem érdekelne különösebben, ha néha nem kapcsolgatna ki random, vagy nem tartana évekig leírni egy egyszerű mondatot Messengerben. Esetleg annak is örülnék, ha nem fagyna le folyton. Kár, hogy egy új mobil tényleg egy vagyon, ha csak nem akarok előfizetni és ki tudja még mennyi hűségidőt vállalni. De nem, nem akarok.

5. Monitort venni

Nagyon jó lenne, ha ennek nem kellene a listán szerepelnie, de a mostani 8-9 éves modell nem igazán bírja már a strapát. Elég nagy noszogatások árán kapcsol be, csak ez a sárga fény villog rajta folyton.

Megszámlálhatatlanul sok apró dolog van még a listán (tavaszi ruhák, gyűrű, nyaklánc, fülbevaló, fehérjepor, aerobic bérlet...). Még szerencse, hogy visszamegyek a dm-be dolgozni (na ez majd egy később posztban bővebben kifejtésre kerül), aztán lesz egy kis pénzmag végrehajtani ezeket a dolgokat.

Sad

Beírtam tumbl-re, hogy sad, erre a találatok helyett ez jött ki, amit itt láttok oldalt. Meg is néztem az egyik oldalt, amit ír, csak kíváncsiságból. Rögtön arra gondoltam milyen jó dolog ez, hogy meghallgatnak, ha úgy érzed nincs más, akinek elmesélhetnéd a problémádat. Erre kiírták, hogy jelenleg túl sokan chatelnek, úgyhogy várjak. Köszi. Úgy néz ki, ez olyan, mint a mentők kis hazánkban, felhívom őket és jönnek 20 perc múlva. Semmi baj, de addig hatszor meghalok. :)

Amúgy megnéztem a Whiplasht. Tényleg nem rossz film, a zenék is kifejezetten tetszettek benne. J. K. Simmons tényleg nagyot alakít, biztos megkapja az Oscart. Csodálkozom, hogy eddig nem sok mindenben szerepelt, csak különböző animációs sorozatokban adta a hangját, főleg. Egyébként persze sokszor csak arra tudtam figyelni, hogy "jééézus, ennek milyen izmos karja van, én is ilyet akarok". Na jó, nem pont olyat, hasonlót, csak nőben. Szóval izmos karokat akarok integetőháj nélkül. Ezzel már egész jól haladok, persze még sok van hátra. Hmm, milyen ügyesen eltereltem a Whiplashről a figyelmet a hájas karomra. Ügyes. Szóval, nézzétek a Whiplashet, poént nem lövök le.

Vége a vizsgaidőszaknak már jó pár napja. Utolsó héten még átmentem két vizsgán, nem a legjobb eredménnyel, de megvan és ez a lényeg. Most az óráimmal zsonglőrködöm, mit hová pakoljak, hogy tudjak mellette dolgozni is a dm-ben, és még korrepetálásra is legyen időm? Nehéz összeegyeztetni, főleg, hogy minden laborból kitúrnak. Szóval élvezem a regisztrációs hét gyönyöreit. Persze nem pihenek, megyek dolgozni a héten négyszer is. Azért már kicsit hiányzott. :)

Annak örömére, hogy végre vége a szenvedéseknek, elkezdtem nézni egy új sorozatot, a The Affairt. Már azelőtt kinéztem magamnak, hogy vetíteni kezdték volna, a pozitív kritikák, illetve a második évad berendelése pedig tovább erősítette a bizalmamat iránta. Úgyhogy két napba tellett ledarálni az egészet, a várakozásaimat pedig felül is múlta a sorozat. Hibátlan színészi játék, izgalmas, fordulatos történet - nemhiába zsebelt be két Golden Globe-ot is. Ruth Wilson már a The Prisonerben is szimpatikus volt Jim Caviezel oldalán, ezzel a szerepével pedig még jobban felhívta magára a figyelmemet. Egyre valószínűbb, hogy a Lutherbe is belekezdek hamarosan.
Nagyon szívesen elspoilerezgetném majd' az egész sorozatot, de akkor nem nagyon lenne értelme másnak belekezdenie. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy már csak a történetvezetés miatt is érdemes belevágni a darába: két szemszögből hallhatjuk és láthatjuk az eseményeket, az érdekes az, hogy ki mit emel ki, ki hogyan emlékszik rájuk. Egy szóval tehát: nézzétek.

Ruth Wilson és Dominic West

MEGLETT AZ ANALITIKAI KÉMIA VIZSGÁM!!!!!

Azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bánom már, hogy megbuktam analitikai kémiából. Persze először mérges voltam, majdnem sírtam is, hogy nem mentem át a beugrón sem. Annak sem örültem túlzottan, hogy a hátralévő vizsgáim kissé feltorlódtak a végére, és az utolsó hétre három is került, ráadásul egymást követő napokon. Viszont most rá vagyok kényszerülve, hogy alaposan, ne csak felszínesen olvasgassam az anyagot, és mit ne mondjak, tetszik az egész. Vannak benne magolós részek, de tulajdonképpen érthető. Szívesen foglalkoznék ezzel a későbbiekben, több okból is. Az egyik az, hogy az analitikusokat kapkodják el az egyik legjobban a szakmában (persze, hogy ezt az indokot teszem előre - ebből is látszik, hogy nem azért tanulok vegyésznek, mert imádok öntögetni, hanem azért, mert sok pénzt kereshetek), másrészt pedig azért, mert "nyugisabb", azaz valószínűleg nem nagyon robbantom le a fejemet egy rosszul sikerült szerves kémiai reakcióban. Régebben ezzel akartam foglalkozni, mert az elmélet nagyon tetszett ott is, logikus volt. Viszont a heti 8 órás laborgyakorlat és a folyamatos migrén elriasztott, nem tetszett. Az sem tűnt jó jelnek, hogy a 30 diplomázó emberből 20 a szerves kémiához köthető szakdolgozatot adott ki a kezéből. Úgyhogy nagyon úgy tűnik, analitikus szeretnék lenni... Abban reménykedem, hogy nem fogom megutálni.

Én és a tanulnivaló...

Hurrá, újra beindult a fogyás!
Lassan 1,5 hónapja szaladozott már rajtam 1-2 kiló fel és le. Totál idegbeteg voltam szinte emiatt, holott heti 3-4 edzés azért megvolt. Viszont újból bebizonyosodott, hogy nekem nem elég a mozgás, tényleg 70% kaja és 30% torna az arány. Ezért tehát most megint nagyon figyelek és végre megint beindultam. A következő cél a 70 kg. Jelenleg 76,1 vagyok, ami azért egész jó, ahhoz képest, hogy honnan indultam (94 kg.. fuhh). Bárcsak ne lettem volna rest előtte-utána képeket csinálni, legalább látnám a változást. Mindenki dicsérget milyen jól nézek ki, mennyit fogytam, de én nem látok SEMMIT! Jó, a combom és a vádlim már elég durván izmos, a karom is kezd már azért valamit mutatni. Persze bőven van még min dolgozni, még minimum 16 kg-ot szeretnék magamról lefaragni. Úgyhogy nem állok le (miért is tenném?), nyomom tovább keményen. :)

Ez a mottóm

Magamban beszélni szeretek, de magamban írogatni nem annyira, gondolom ezért sem került már ki bejegyzés hónapok óta. Pedig régebben (15 éves koromban...) napi szinten nyomasztottam másokat a hülye gondolataimmal. Persze voltak olyanok, akik még olvastak is, talán ezért. Elviekben most is követnek ketten, a gyakorlatban ez szerintem kevésbé igaz. Mindenesetre folytatom a blogolást, hátha valahogy idetéved valaki (vagy nem - ez valószínűbb).

Életem legrémisztőbb vizsgája lesz egy hét múlva: analitikai kémia. Alapvetően a szervetlen (2)-ről gondoltam ezt, most viszont előbb említett borzalom átvette a vezetést. Talán azért, mert ha megbukom, akkor fél évet csúszok, ráadásul úgy, hogy fizetnem kell már. Hurrá.Viszont szervetlenből is átmentem, méghozzá egy csodaszép hármassal. Úgyhogy elhatároztam, hogy befejezem a nyafit, és átmegyek jövő héten csütörtökön ezen az egészen (de legkésőbb a második vizsgaalkalommal). Meg tudom csinálni, csak nem szabad, hogy más elvonja a figyelmemet.

Szerencsére megtaláltam a kávét, ami ugyan ízre nem a legjobb, viszont hatásosságát tekintve igen: sima Nescafé classic. Igen, az egyik leghíresebb kávé, és én még nem próbáltam. Eddig bármelyik másikból megittam egy bögrével, és már húztam is a lóbőrt. Ebből megiszok egyet délután háromkor, elmegyek edzeni, hazaérek, és még hajnali kettőkor sem vagyok álmos. Nem tudom, mi történt velem, de örülök a hatásnak.

Mindent összefoglalva: végre visszatértem, örvendjen mindenki. Majd csinálok valami még rondább dizájnt, ha lesz egy kis időm.