2010. július 24., szombat

Ezvan most

Azt hiszem megint ideje lenne írni. Vagy valami hasonló.
Nem tudom mi van velem, azaz inkább mi volt velem az elmúlt pár órában, de elég ramatyul éreztem magam a hülye bébiétel vagy nem tudom mi miatt. Most egész jól érzem magam, csak a fejem fáj picit, de az lehet, hogy a fújdogáló szellők miatt. Jó lenne azért ZP-be menni, ha már kiváltottam azt a nyamvadt zöldkártyát. Elég megalázó volt számomra, így a 18. születésnapom küszöbén, de most mit csináljak, ha máshogy nem engedik hogy betegyem a lábam? Ja de, szülővel. Na ne :D

Kicsit rossz belegondolni, hogy mindjárt itt az iskola. Nem lenne szabad nagyon komolyan vennem a dolgot. De ha meg nagyon nem veszem komolyan akkor meg az a baj. Én nem ismerem ilyen szempontból az arany középutat, nem tudok egyszerűen pont jó mértékben koncentrálni az iskolára, vagy nagyon leszarom vagy túlgörcsölöm magam.

Már megint zaklatnak, hogy menjek ki Ausztriába. Anya már viszonylag kezd leszállni, de most azt mondta, hogy legyen 4 nap, amiből egy úgyis utazással telik el, 3 nap alatt meg nem lehet unatkozni. Azt mondta, hogy azt mondja, hogy megyünk, aztán ha mégsem akarok akkor azt meséli majd be hogy beteg lettem és el van intézve. Hát nagyon remélem is.

Starry Eyed-ot hallgatok ami valahogy mindig Danira emlékeztet meg arra, hogy basszus mennyire hiányzik. Pedig 1 napja láttam utoljára, de akkor is nagyon szeretnék már vele lenni, mert hiányzik, hogy azt mondja nekem, hogy “szeretlek Pocokmacika”. Jó lenne érezni, hogy átölel, meg jó lenne ha láthatnám ahogy nevet. Mert azt nagyon szeretem :D A legszebb nevetés a világon :)) Szeretlek ♥

2010. július 13., kedd

Már megint

Most nem kezdem úgy a sztorimat, hogy ez az első bejegyzésem és itt vagyok és blabla, felesleges. Már megint új blogot kezdtem, össze sem tudnám számolni mennyi volt eddig. Már 3 éve blogolok kisebb-nagyobb kihagyásokkal és általában semmi érdekeset nem tudok mesélni.  Vagy ha tudok akkor meg nem írom le, mert lusta vagyok, esetleg nem akarom, hogy más is olvassa.. Nem nagyon szeretem leírogatni, hogy ezt csináltam, azt csináltam, az olyan unalmas. Azaz hát nem feltétlenül, csak én nem tudom úgy elmesélni, hogy mást is érdekeljen. Hát van ez így, remélem most többet fogok írni, tekintettel arra, hogy szinte senki nem tudja most épp hogy ki is vagyok valójában :))

A Mehr-t hallgatom a Rammsteintől. A Pussy-n kívül ez a szám tetszett meg másodjára az új albumról, és kb úgy gondoltam, hogy ez az egy jó szám van még rajta. Aztán persze lett több kedvencem is még, többszöri hallgatásra. De szerintem a Mutter album überelhetetlen. Most meg már mondjuk a Pussy nem tetszik, szerintem a promo-ban sokkal jobban hangzott.

Nem igazán tudok mit írni igazság szerint. Hacsak nem azt, hogy Danival nagyon boldog vagyok már majdnem 2 hónapja. Annyit vagyunk együtt, hogyha nem vagyunk együtt egy kicsit akkor nagyon hiányzik és furcsán érzem magam nélküle. Egyedül nem vagyok teljes :) És úgy szeretem, hogy mindenféle faszaságot tudunk együtt csinálni és mellette soha nem unatkozom :) Nem akarok nyáladzani, azt úgy is megteszem neki… :)))

Nemrég voltunk lent Szőlősön mamáéknál. Apám kórházban van Pásztón. Azaz nem tudom, hogy ott van-e még, mert nem is beszéltem már vele több mint 1 hete. De amilyen sárga volt biztos bent van még. Nincs kedvem felhívni, mert nem tudok vele mit beszélgetni. Mikor bent voltunk nála akkor is váltottunk kb 2 szót és néztük a teleshopot. Elég kiábrándító a dolog. Mikor meghallottam, hogy kórházban van nagyon kiborultam és megijedtem, hogy meg fog halni. Bűntudatom is volt, mert nem tudtam rögtön bemenni hozzá. De nem kellett volna, mert annyira szarul esik, hogy nem is kérdezett felőlem.. Azaz hát nem is esik szarul, inkább leszarom. Néha elgondolkozom vajon mi lenne ha meghalna. Sírnék-e vagy sem. Mert egyáltalán nem hiányzik most sem, nem is érzem úgy hogy az apám lenne, mivel nem foglalkozik velem már kb 12 éve semmit sem. Olyan mint egy idegen akit néha meglátogatok az éttermében. Na igen, mert hogy a lakásán sem voltam még soha.. Elég gáz, nem?

Ja, új szenvedélyem van, a CS. Najó, nem mondanám szenvedélynek, csak megtetszett:) Kár, hogy nem vagyok benne valami nagy májer, de azért néha beadok egy-két fejest :D Kár, hogy a terroristáknak nincsenek olyan jó fegyvereik mint a CT-éknek, mert imádok bombát lerakni :D Szóval ötvözni kéne a kettőt és tök jó lenne :D

Amúgy most fáj a hátam, éhes vagyok még egy picit, fáj a lábam, meleg van és nincs kedvem kitenni a lábam az utcára. Röviden, tömören.