Jó dolgok a mai napban:

- sütött a nap
- felfogtam az aktivitások és az egyensúlyi állandó között a kapcsolatot (ugyan a kémiai potenciál és az aktivitások közöttit még nem sikerült, de dolgozom az ügyön)
- valamiért úgy érzem, hogy sikerül a fizkém (kivéve ha 24-33ig húzok... de ha úgy nem sikerül, hogy nem onnan húztam, akkor segget csináltam a számból)
- sikerült aludnom egy jót fél 6 és 8 között, mert olyan álmosan keltem alapból reggel, hogy ihaj (egyébként furcsákat álmodtam.. egész pontosan azt, hogy kb. végigzabáltam az álmomat krumpliszirommal)
- molyos karcom az észlelésekkel kapcsolatban eddig 18 csillagozást kapott - jó tudni, hogy nem csak én gondolkodom így, néha totál picsának érzem magam, hogy ilyenen kiakadok.

De azért csak rámjött a szar kedv így estére. Reggel minden sokkal jobb, mert amikor felébredek, akkor elhiszem, hogy valami jó is kisülhet még a mai napból. Aztán azért lesz már ilyenkorra rossz kedvem, mert reggel ezzel kapcsolatban túl nagy volt az elvárásom. Hát nem vagyok egyszerű.

Elhatároztam, hogy minden nap leírom, hogy mi volt az aznapi napomban a jó. Senki ne várjon őrült nagy dolgokra. Megpróbálom az egészen apró örömöket is kiemelni. Mostanában túlságosan sötétnek ítéltem meg a helyzetemet, sőt, már úgy éreztem, hogy ennél rosszabb nem nagyon lehet (párszor már éreztem így az elmúlt pár hónap alatt, azokat az időket visszasírom). Úgyhogy igyekszem a rosszat háttérbe szorítani, a jót pedig kidomborítani. Először úgy gondoltam, hogy majd havonta "összesítek", de ha mégis naponta jegyzem fel, akkor legalább bejegyzés is kerül a blogra a béna képeken meg a hülye kérdőíveken kívül amiket amúgy imádok, csak tudnám miért.


Január 26.
- VV összefoglaló. Tudom, hogy mekkora paraszt az, aki nézi, meg hogy lehet ilyen népbutító műsorra időt szakítani egyáltalán, stb. De mostanában ugye elég szarul éreztem magam, azt, hogy ezt nézem, teljesen kiszakadok egy kicsit a problémák közül, eszembe sem jut, hogy bármi bajom lenne. Szóval jókat nevettem ma rajta. Úgyhogy nézzétek el nekem ezt a guilty pleasure-t.
- Nagyjából felfogtam a kétkomponensű és a háromkomponensű fázisdiagramokat
- Finom paprikás krumplit ettem és megint van itthon savanyúkáposzta
- Baromi jó hosszú forró zuhanyt vettem
- A baromi jó hosszú forró zuhany közben volt időm elgondolkodni egy-két dologról, és hoztam egy döntést amit természetesen félig-meddig megváltoztattam, majd figyelem, egy-két hétig hogy alakulnak a dolgok, és aszerint toldozok-foldozok a tervemen
- NAGYON önzetlen voltam, és teljesen magamtól, elküldtem 2 kidolgozott tételemet az egyik legnagyobb ellenségemnek. Oké, nem ellenségem... Csak a természetével és erőszakosságával nem vagyok kibékülve.
- Végül ma elkezdtem nézni a Top of the Lake-et. Tudom, hogy nem most kellett volna, de így alakult. Egyébként egészen tetszik, eddig semmi extra, de felkeltette az érdeklődésemet. 7 részes minisorozat, szóval annyit megér.
- Megcsináltam a tumblr. oldalamat, csak úgy, magamnak.

Egyébként így tumblr.-ön kutakodva tűnt fel, hogy rengeteg amerikai vallásos és a kereszténység nagyon fontos nekik. Igazából ezt érdekesnek találom, főleg, hogy az én környezetemben senki sem túlzottan az, ha mégis, akkor nem az áll a központi szerepben, de főleg nem "válóok" számukra, ha más nem hisz az ő Istenükben.
A másik amit észrevettem, hogy nagyon sok ember vagdossa magát. Kicsit már nekem is olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, mint amit Viki leírt, ez a feltűnési viszketegség dolog. Nem nagyon hiszem, hogy én például lehetnék olyan mélyponton, amit ne tudnék egy-két jó könyvvel, filmmel, sorozattal, zenével, barátokkal kikúrálni. Valamihez több, valamihez kevesebb idő kell, de egyszer úgyis jobban lennék. Sőt, tudom, hogy hiába vagyok most viszonylag mélyponton, mégis előbb-utóbb úgyis a csúcson leszek, csak tennem kell érte és el kell telnie egy kis időnek. Úgyhogy én aztán végképp nem adom fel. Csak baromira rögös az odáig vezető út, úgyhogy addig is had panaszkodjak már. :P

Ja, és hiába várja mindenki, akkor sem fogok ennek örömére egy Stay Strong tetkót magamra tetetni. Pedig eléggé egyedi lenne.

“Here she is, all mine, trying her best to give me all she can. How could I ever hurt her? But I didn’t understand then. That I could hurt somebody so badly she would never recover. That a person can, just by living, damage another human being beyond repair.”

—	Haruki Murakami, South of the Border, West of the Sun

Regisztrációs heti tervek

Alig várom már, hogy ennek a szar vizsgaidőszaknak pontot tehessek a végére. Na nem mintha annyit tanultam volna, mint amennyit kéne, de a folyamatos bűntudat a nem tanulás miatt halálra gyötör most már. :D Na meg a fizkémből is elegem van, hogy folyamatosan az entalpia, entrópia, energia, kémiai potenciál és egyensúly szavak keringnek a fejemben. Totál szívás.
Szóval olyan könyves-filmes-sorozatos orgiát fogok tervezni a regisztrációs héten, hogy ihaj.


Könyvek:
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el
Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 2. (ollé, Viki, örülhetsz)
Ally Condie: Crossed

Filmek:
Don Jon
Moonrise Kingdom
This is England
Upstream Color
About Time
Bridesmaids
plusz még amihez kedvem van

Sorozatok:
This is England
Befejezem a Skinst
Elkezdem a My Mad Fat Diary 2. évadját
Befejezem az AHS 2. évadját
Downtown Abbey
Top of the Lake

Ha nem én lennék

Ha…
…évszak lennék – tavasz
…hónap lennék – május
…a hét egy napja lennék – péntek
…a nap egy időpontja lennék – 21:00
…bolygó lennék – Neptunusz :)) (mivel mások nem hagyják, hogy Jupiter legyek, kisökör meg mégsem lennék)
…tengeri állat lennék – csikóhal (Ross is megmondta, ott a hímek hordják ki a gyereket)
…berendezési tárgy lennék – karácsonyi fényfüzér
…bűn lennék – lustaság
…folyadék lennék – kávé
…drágakő lennék – smaragd
…fa lennék – fűzfa
…madár lennék – holló
…virág lennék – gyöngyvirág
…időjárás lennék – zivatar
…mesefigura lennék – Micimackó, egyértelmű
…hangszer lennék – hegedű
…állat lennék – hörcsög
…szín lennék – levendula
…érzelem lennék – vágyakozás
…zöldség lennék – brokkoli
…hang lennék – süvítő szél
…elem lennék – föld (esetleg vegyész szemmel megfogva: higany. :o)
…zene lennék – indie
…dal lennék – What the Water Gave Me - Florence + The Machine
…film lennék – Isten nem ver Bobbal
…könyv lennék – Gyógyír északi szélre
…étel lennék – mustároshús
…fűszer lennék – fahéj
…hely lennék – hegytető, gyönyörű kilátással
…íz lennék – csípős
…illat lennék – túrórudi illata
…parfüm lennék – Dolce & Gabbana Light Blue
…hit lennék – sátánizmus
…testrész lennék – száj
…arckifejezés lennék – elfojtott ásítás
…tanóra lennék – kémia (még mindig)
…mese lennék – Micimackó
…szám lennék – 8
…ruhadarab lennék – térdig érő színes szoknya
…ékszer lennék – kis bedugós fülbevaló
…kiegészítő lennék – sál
…szeretet megnyilvánulása lennék – kiskifli-nagykifli
…rovar lennék – pillangó (ugye az rovar? *csendben visszanyújtja az 5ös emelt biosz érettségit*)
…gyümölcs lennék – cseresznye

Nem is tudom miért teszek be videót, úgysem hallgatja meg senki, pedig jó szám
és totál elhiszem, hogy minden rendben van velem és az életemmel, ha ezt hallgatom

Rájöttem, hogyha nem lenne a Florence, Lana, Marina szentháromság hatalmas hangerőn, akkor én már sehol sem lennék. Most meg végképp. Nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen szarul.
Már 3 hónapja nem volt ilyen, úgyhogy:

1. Do you have any regrets?
Tele vagyok olyan dolgokkal, amiket megbántam. Olyan dolgaim is vannak, amit nem feltétlen bántam meg, de lehet jobban jártam volna, ha nem történt volna meg.
2. Do you have a deep, dark secret?
Ha már két ember tudja, akkor nem titok, szóval nincs. Alapjáraton véve titkom sincs.
3. Have you ever hurt someone?
Érzelmileg biztosan, fizikailag még azt hiszem nem.
4. Have you ever self-harmed?
Mondjuk úgy, hogy volt egy elég béna "kísérletem". Fiatal voltam még (mintha most olyan öreg lennék) és tudatlan. Bár akkor jól esett, arra azért emlékszem. Szóval meg tudom érteni azt, aki azt mondja, hogy ilyenkor a fizikai fájdalom elnyomja a lelkit.
5. How would you like to be remembered?
Igazából mivel annyira nem szeretem az embereket, ezért azt szeretném, ha nem emlékeznének rám olyan sokan. Mármint emlékezzenek, de csak a kevés kiválasztott. Örülnék neki, ha úgy gondolnának rám vissza, hogy milyen jófej, vicces, idióta, ugyanakkor segítőkész és türelmes voltam. És okos, persze. De tényleg. Egyesek még akár azt is hozzátehetik magukban, hogy jó az ágyban. :o
6. Who are the three most important people in your life?
3 legfontosabb? Jesszus. Miért 3? Nem tudok választani. Anyám természetesen benne van. De ezen felül nem vagyok hajlandó neveket sorolni, mert a maradék két helyre nem tudnék magabiztosan odatenni másokat. Vannak fontos emberek az életemben, mindenki más miatt az és más kvalitásaival vívta ezt ki nálam.
7. Was there one event that changed your life and the way you think?
Van egy olyan esemény, ami gyökeresen megváltoztatta az életem, igen. Viszont a gondolkodásmódom évek alatt formálódott a rengeteg történés és élettapasztalat által (ó, igen, én a nagyöreg).
8. Would you sacrifice everything for love?
Nem tudom, nem hiszem. Biztos lenne egy olyan pont, ahol megállnék. Viszont nagyon sokáig képes lennék elmenni, mert fafejű vagyok.
9. Are you afraid of dying?
Nagyon. De tényleg. Sokszor eszembe jut, hogy bármi megtörténhet velem, akár holnap elüthet valami, vagy megcsap az áram, rám esik valami és meghalok. Folyton azon gondolkozom, hogy gyorsan mennek az évek, megöregszem és meghalok, ezt pedig mennyire nem akarom. Persze amíg ezen gondolkozom addig is repül az idő, és közelebb kerülök a halálhoz. Egyébként inkább attól félek, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem merek/nem tudok/nem akarok (még) kimondani másoknak, és félek, hogy sosem lesz rá alkalmam. Tudom, mondjam el most. Nem olyan egyszerű.
10. Have you ever been abused?
Nem.
11. Have you ever been in love?
Igen.Túl kevés a hely, hogy kifejtsem a kalandos szerelmi életem.
12. Are you happy with who you are?
Nem, határozottan nem. Változtatni meg piszoknehéz.
13. Would you ever give up your life to save someone else’s?
Attól függ kiről van szó, de több olyan ember is van, akiért gondolkodás nélkül feláldoznám magam. Általában önző dög vagyok, de van akit mégis szeretek ennyire. Igazából az az elgondolkodtató, hogy vajon azok, akikért feláldoznám magam, azok megtennék-e ugyanezt értem? Tudom, hogy valaki biztosan, ugyanakkor azt is határozottan tudom, hogy valaki nem. És ez elszomorít.
14. Have you changed at all in the last year?
Szeretném azt mondani, hogy bölcsebb lettem és tanultam egy-két esetből, de nem hiszem. Sőt, szerintem egyre rosszabb vagyok.
15. Would you ever settle for someone you didn’t feel was “the one”?
Lehet. Sajnos.
16. Is there someone you can tell everything to without fear of judgment?
Igen, van egy pár ilyen ember, azt hiszem.
17. Are you pursuing your dreams?
Jelenleg olyan álmom van, ami elérhetetlennek tűnik, de én szüntelenül próbálkozom.
18. Do actions speak louder than words?
Elvileg igen, talán gyakorlatilag is, én azért szeretem a szavakat is.
19. Is there something you would never do?
Nyilván van olyan, de ha mondjuk a szerettem életével fenyegetőznének, akkor nem lenne.
20. What makes you uncomfortable?
Elég sok minden, már a megszokottól eltérő környezet is. Általában egy idegen házban is furcsán és nyugtalanul tudom magam érezni. Kivéve, ha olyan emberrel vagyok ott, akivel biztonságban tudom magam érezni. Ilyen meg elég kevés ember van.

Néha amikor van időm gondolkodni (jó, elméletileg semmi időm nincs rá, gyakorlatilag meg csinálok magamnak), akkor eszembe jut egy-két dolog, amit az elmúlt 5-6 évben történt velem. Össze-vissza jönnek fel az emlékek, de valahogy mindig visszagondolok olyanra is, amitől kiráz a hideg. Olyan dolog, ami akkor nem tűnt gáznak, nem éreztem, hogy ezt nem kéne, most meg egyszerűen hihetetlen rossz visszagondolni rá, és egyszerűen saját magam előtt égek vele. Csak velem van ez így?
Aztán van egy csomó olyan emlék ami alapjáraton jó. Amire most is szívesen gondolok vissza. Ugyanakkor néha eszembe jutnak, hogy lehet, hogy azokat az eseményeket mégiscsak kitörölném, egyszerűen túl nagy hatással vannak a mostani életemre, mégpedig nem a jó irányba. Aztán meg eszembe jut, hogy de lehet, hogy ennek pont így kell, így kellett történnie, hogy mindennek van valami oka. Ettől aztán kicsit mindig megnyugszom (önámítás n#1).

Life is a bitch

Ez a tumblr egy aranybányája az ilyen bölcs képeknek

Miért van az, hogy elbaszni az életet sokkal könnyebb, mint jól összehozni a dolgokat? Tudom, enélkül hol maradna az izgalom...
Miért van az, hogy ahelyett, hogy a szomorúságomat, frusztráltságomat és egyéb hasonló érzéseimet pozitív dologba (sport, tanulás, stb.) ölném, én inkább dagonyázok benne? Sőt még egy-két rossz szokással rá is teszek egy lapáttal az elbaszott helyzetemre.
Mi értelme szerelmesnek lenni, küzdeni valakiért, szarul érezni magad miatta, ha úgyis véges az együtt töltött idő? Úgyis meghalunk egyszer. Tudom, ennyi erővel ki is nyírhatnám magam akár már most is nem fogom amúgy, de élni szeretnék. Miért? Ja, hogy szerelmes lehessek, és azzal lehessek, akit szeretek.
Boldogság? Na ez egy olyan dolog, ami elég régóta nem környékezett meg. Vannak dolgok, amik elfelejtetik velem a szomorúságomat időszakosan, de én konstans örülni szeretnék. Mindennek. Hogy zöld a fű, hogy kék az ég, hogy csiripelnek a madarak, hogy nem esik a hó, hogy szól a zene, hogy meleg a tea. Na jó, mindennek nem lehet örülni. De legalább úgy félig szeretnék örülni.
Amúgy tudom, hogy nyilván magamnak kellene tenni a dolgokért, kurvanehéz vagy nem is az, csak változtatni. Az a baj, hogy sosem voltam a józan ész embere. Azaz tisztában vagyok vele, hogy mi lenne a helyes, ésszerű döntés, hogyan kéne cselekednem, csak ezek általában mindig pont a szöges ellentétei annak, ahogy érzek. Sajnos szeretek a szívemre hallgatni, még ha ez azzal is jár, hogy saját magam szenvedek és saját magam alázom meg.
Néha szeretnék én is egy érzelmi robot lenni. Annyival könnyebb lehet, csak menni előre, nem érezni. Ehhez képest a lehető legszarabb, ambivalens érzések vannak bennem. Egyrészt rohadtul haragszom, valahol mélyen belül, csak már belefáradtam a folytonos hazugságokba, úgyhogy lassan már nem kavar fel. Persze szarul esik, hogy tudom, hogy hazudnak nekem, de már csak nevetni tudok rajta. Kínomban persze. Másrészt meg miért van az, hogy pont azt kedvelem/szeretem már rég nem tudom melyik, aki ezt teszi velem? Túl türelmes vagyok. Meg egy balfék. Mondjuk azzal, hogy saját magam hibáztatom a dologért, őt felmentem a hülyeségei alól. Az lenne a leghelyesebb, ha azt mondanám, hogy én barom vagyok, ő meg segg.
Néha elgondolkodom rajta, hogy csak depressziós vagyok vagy rossz a kedvem? A depresszióteszt szerint az vagyok, ugyanakkor nem mondanám, hogy szexuális és egyéb étvágyam ne lenne, más egyébről nem is beszélve. Meghalni sem akarok. Orvoshoz sem akarok menni, de panaszkodni meg nagyon szeretek, mindenféle felületen, ami csak engedi hihihi, senki nem menekül, de a tanácsokat meg nem fogadom meg. Ugyanakkor nekem túl komolynak hangzik ez. Szóval szeretnék magamra inkább úgy gondolni, mint "érzelmileg szerencsétlen".

Amúgy meg mi a szart keres egy poloska a szobámban január közepén?

Egyébként meg Vikivel rájöttünk, hogy iszonyat nagy bullyk vagyunk. És az a baj, hogy nagyon szeretjük. :( Ugyanakkor a kedves bullyk vagyunk, nem az akik a kövéreket csúfolják. Inkább úgy bullyskodunk, hogy a másik észre sem veszi. Az meg nem olyan gáz azért. Ennyi örömünk had legyen már.

Tudom, hogy ez a bejegyzés egy nagy katyvasz lett, de végre megpróbáltam már leírni azt, amit érzek. Olyan rossz, hogy kinézek az ablakon, bambulok, mindig eszembe jut valami értelmesnek hitt gondolat, mire idekerülök addigra meg már elfelejtem.

Cserekönyvek

Ezt a képet azért, mert van rajta könyv, Colin Firth, és a feliratban van igazság

Elhatároztam, hogy azt a pár könyvet, amit valószínűleg többé nem veszek a kezembe, (sőt talán még folytatása is van, amit lusta vagyok megvenni) azt megpróbálom elcserélni a molyon valami másik könyvre. Csak az zavar éppenséggel, hogy amiket mások cserére kínálnak az én prémium minőségű, most megjelent és nagyon is keresett könyvemért, hát... Enyhén szólva is kifogásolhatóak. Tankönyveket ajánlanak fel, vagy olyanokat amiket pincében meg a padláson talált, vagy a könyvespolc eldugott sarkában. Ez volt a bajom már a rukkolával is, én tényleg normális könyveket akartam csereberélni, nem rongyos '60-as évekbelieket. Mondjuk volt egy-kettő szép fogásom így is (mivel még az elején regisztráltam), mindazonáltal a vége felé már alig bírtam elkölteni a pontjaimat, és amint sikerült, már töröltem is magam.
Szóval emberek: ha cserére adjátok a fejeteket, és prémium könyvet akartok, akkor ajánljatok fel egyenértékű könyveket (ne pedig csomózott karkötőket! Igen, volt ilyen is). Esetleg ha cserepolcot csináltok Kőszívű ember fiai kaliberű könyvekkel, akkor a kívánságlistátokon ne csupa 2013-as megjelenés legyen már.