Jelentem, túléltem a hetet! :)
Napközben szakmai gyakorlat 9-től 5-ig, hazaértem, vehettem elő a laptopot, hogy otthonról dolgozzak este 9-ig. Szombaton 11 órázás a dm-ben, közben bevásárlás, mosás, főzés egész héten... Nem volt piskóta, de őszintén szólva könnyebb volt, mint gondoltam, és szerintem simán bele fogok jönni. :)
Egyébként egészen élveztem a laborban való munkát, annak ellenére, hogy kissé monoton volt most a munka. Viszont nagyon izgalmas dolog fog belőle kibontakozni: 10 aminosav hosszúságú fehérjét gyártottunk, ami hatóanyag hordozóként fog funkcionálni, ezt pedig majd daganatos vagy TBC-vel fertőzött sejtbe fogjuk juttatni. Ilyeneket szívesen csinálnék később is, sőt, kutatnék is a témában. Úgy érzem abszolút jól választottam konzulenst is, nagyon kedves, segítőkész, türelmes, hagyta hogy magunk dolgozzunk, de bármikor zaklathattuk a kérdéseinkkel. Ráadásul a jövő hetet is el fogja számolni gyakorlati munkának, amikor majd a beszámolónkon fogunk dolgozni. Nem is járhattunk volna jobban. :)
Na helyzetjelentés off. Úgy érzem kéne még írnom az összeköltözésünkről, na meg az együttlakás "nehézségeiről" (ami jelenleg nem tapasztalható egyáltalán, sőt!), de olyan cukros és túl pozitív lenne, hogy hagyom jelenleg. Majd valamit összehozok akkor, ha reálisabban össze tudom foglalni.


Bárcsak lenne itt egy fasza kép

Vihar

Úgy döntöttem én nem Facebookra írom ki, hogy jaj, de eláztam, mint a többiek, hanem itt panaszkodom.
Szóval nagyon eláztam.
Az úgy kezdődött, hogy már nagyon lógott az eső lába és tudtam, hogy vörös riasztás van, de muszáj volt még bemennem a Tescoba a Hengermalom útnál (mivel ott dolgozom ugyebár). Reméltem, hogy még megúszhatom, elvégre a szél sem fújt még. Erre 10 perc ott töltött idő után már porvihar volt mondhatni. Két percre elgondolkodtam, hogy elinduljak-e vagy sem, végül úgy döntöttem, hogy kimerészkedem. Elvégre két anyuka is simán kiment a kisgyerekével, gondoltam én nem lehetek ilyen gyáva nyuszi. Nos, mire elértem a Szerémi útig a villamosmegállóhoz, dísztárcsák és hatalmas ágak repkedtek mellettem és a fejem fölött. Annyi port nyeltem és szívtam be, mint még soha. Jött a villamos, vele együtt a hatalmas zuhé is. Az utat a Mester utcáig úgy tettük meg, hogy nem láttam ki a villamosból úgy szakadt az eső, a tetőn meg kopogott a jég. Végül a Lurdy háznál 5 perces vesztegelés után bemondta a vezető, hogy felsővezeték-szakadás van, úgyhogy ha gondolja, kinyitja nekünk az ajtót, mehetünk. Én inkább kényelembe helyeztem magam, gondoltam megvárom a műszaki mentést. Újabb 5 perc után megint bemondta, hogy a pótlóbusz jönni fog, szálljunk le. Úgyhogy szakadó esőben kénytelen voltam elhagyni a biztonságot jelentő járművet a Hungária körút kellős közepén. A járdára nem tudtam feljutni, mert a szélső sáv igen sebes sodrású folyóvá változott helyenként igen jelentős kiszélesedéssel. Jobb ötletem nem lévén, lekaptam magamról a balettcipőmet, mielőtt még elviszi a víz a lábamról és úgy gyalogoltam az úton egy fél megállót. Ott végre nagy nehezen el tudtam hagyni a körutat, ahol kénytelen voltam belegázolni a térdig érő vízbe. Eljutottam a Népligetig viszonylag csendesebb esőben, de ott megint elkapott a hatalmas zuhé. Emiatt az aluljáróban várakoztam (ami szintén teljesen beázott) egy jókora csapat menekülttel és kisebbségivel. 15 perc rostokolás után úgy döntöttem, hogy na jó, eleget vártam, úgyhogy elindultam megint. Összvissz 2 óra alatt haza is értem a Salgótarjáni utcába. Egyik vállamon a táska, másikon a laptop, kezemben a bevásárlás. Ráadásul sikerült elérnem, hogy se a zsemle, se a kenyér ne ázzon meg, úgyhogy büszke vagyok. Csak én néztem ki úgy, mint egy ázott veréb. Azaz inkább úgy, mint akit a kutya szájából szedtek ki. Na de legalább hazaértem és remélem nem lesz még egy ilyen, mert nem esett jól. :(

Végre költözünk!
Szinte biztosra mondom, hogy a mai napot senki nem várta nálam jobban (na jó, talán Robi ugyanannyira várta már, mint én). Sikerült olcsó albérletet szerezni, úgyhogy végre elkezdhetjük kettecskén a közös életünket egy másfél szobás, harmadik emeleti, erkélyes lakásban. Hivatalosan július elejétől miénk, de most jutottunk el odáig, hogy az összes cuccot átvigyük. Ez persze főleg az én dolgaimat jelenti, két óriási táska könyvvel, na meg a ruhák, cipők.. Egyébként aludtunk már ott egy párszor és egészen csendes éjszaka a környék (kivéve, mikor a buszokat kalapálják a mellettünk lévő buszgarázsban, de esküszöm, még ennek is van egy hangulata). Most még hátra van a berendezkedés, meg az otthonná varázsolás, de ez szerintem hamar meglesz. :)
Persze azért hiányozni fog az itthonlét, mert mégiscsak itt éltem már négy éve, és még az új helyet meg kell szokni. Na meg sokkal könnyebb, ha az ember segge alá rakják a dolgokat és nem kell érte megdolgozni.. :D De ennek már vége, sokkal jobban élvezem ezt, hogy mi teremtjük meg magunknak, amit kell. Robinak ez persze nem új, csak nekem kell még ezt megszokni. Viszont nagyon élvezem. :)
Szóval ha lesz időm a háztartás meg a két meló mellett (dm és T-Systems) írni, akkor biztos jönnek a kezdő háziasszonykodós posztok, lévén főzni is csak most tanulok meg és a jelenlegi egyik legnagyobb problémám, hogy mosóporral vagy géllel mossak, illetve melyik márkával.. :D Úgyhogy lesznek még itt gondok.