Sad

Beírtam tumbl-re, hogy sad, erre a találatok helyett ez jött ki, amit itt láttok oldalt. Meg is néztem az egyik oldalt, amit ír, csak kíváncsiságból. Rögtön arra gondoltam milyen jó dolog ez, hogy meghallgatnak, ha úgy érzed nincs más, akinek elmesélhetnéd a problémádat. Erre kiírták, hogy jelenleg túl sokan chatelnek, úgyhogy várjak. Köszi. Úgy néz ki, ez olyan, mint a mentők kis hazánkban, felhívom őket és jönnek 20 perc múlva. Semmi baj, de addig hatszor meghalok. :)

Amúgy megnéztem a Whiplasht. Tényleg nem rossz film, a zenék is kifejezetten tetszettek benne. J. K. Simmons tényleg nagyot alakít, biztos megkapja az Oscart. Csodálkozom, hogy eddig nem sok mindenben szerepelt, csak különböző animációs sorozatokban adta a hangját, főleg. Egyébként persze sokszor csak arra tudtam figyelni, hogy "jééézus, ennek milyen izmos karja van, én is ilyet akarok". Na jó, nem pont olyat, hasonlót, csak nőben. Szóval izmos karokat akarok integetőháj nélkül. Ezzel már egész jól haladok, persze még sok van hátra. Hmm, milyen ügyesen eltereltem a Whiplashről a figyelmet a hájas karomra. Ügyes. Szóval, nézzétek a Whiplashet, poént nem lövök le.

Vége a vizsgaidőszaknak már jó pár napja. Utolsó héten még átmentem két vizsgán, nem a legjobb eredménnyel, de megvan és ez a lényeg. Most az óráimmal zsonglőrködöm, mit hová pakoljak, hogy tudjak mellette dolgozni is a dm-ben, és még korrepetálásra is legyen időm? Nehéz összeegyeztetni, főleg, hogy minden laborból kitúrnak. Szóval élvezem a regisztrációs hét gyönyöreit. Persze nem pihenek, megyek dolgozni a héten négyszer is. Azért már kicsit hiányzott. :)

Annak örömére, hogy végre vége a szenvedéseknek, elkezdtem nézni egy új sorozatot, a The Affairt. Már azelőtt kinéztem magamnak, hogy vetíteni kezdték volna, a pozitív kritikák, illetve a második évad berendelése pedig tovább erősítette a bizalmamat iránta. Úgyhogy két napba tellett ledarálni az egészet, a várakozásaimat pedig felül is múlta a sorozat. Hibátlan színészi játék, izgalmas, fordulatos történet - nemhiába zsebelt be két Golden Globe-ot is. Ruth Wilson már a The Prisonerben is szimpatikus volt Jim Caviezel oldalán, ezzel a szerepével pedig még jobban felhívta magára a figyelmemet. Egyre valószínűbb, hogy a Lutherbe is belekezdek hamarosan.
Nagyon szívesen elspoilerezgetném majd' az egész sorozatot, de akkor nem nagyon lenne értelme másnak belekezdenie. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy már csak a történetvezetés miatt is érdemes belevágni a darába: két szemszögből hallhatjuk és láthatjuk az eseményeket, az érdekes az, hogy ki mit emel ki, ki hogyan emlékszik rájuk. Egy szóval tehát: nézzétek.

Ruth Wilson és Dominic West