Life Above the Pink Clouds

Ma végre elkezdtem a szaklaboros munkámat a szakdolgozathoz. Végül nem az lett a témavezetőm, akinél a szakmai gyakorlatom csináltam, hanem ugyanabból a kutatócsoportból (MTA-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport) egy másik nő. Eleinte sajnáltam, mert meg voltam elégedve a régi tanárnőmmel, most már viszont nem bánom. Nagyon rendes a mostani, elmagyaráz mindent, amit esetleg elfelejtettem/nem értek/stb., és látszik, hogy tényleg foglalkozik velem és azt akarja, hogy jó legyen a szakdogám és minőségi munkát csinálhassak. Egyébként rögtön megkérdezte, hogy 10-től lesz a kutatócsoport egyik megbeszélése, ahol két PhD-s tart előadást az eddigi kutatási eredményeikről, és szeretnék-e beülni. Persze angolul tartanak minden ilyesmit, szóval tényleg opcionális, nem muszáj bemennem. Én persze kaptam az alkalmon és mondtam, hogy naná! A kutatócsoport vezetője persze rögtön megjegyezte, hogy nahát, új arc, mutatkozzak akkor be gyorsan. Magamban kicsit megijedtem, de aztán rögtön mondtam, hogy a szakdogámat írom a tanárnőnél, és ez az első napom. Örültek nekem mindenki és mondták, hogy kérdezhetek bárkitől, ha kérdésem adódna valamivel kapcsolatban. Aztán jöttek az előadások, amik egészen érdekesek voltak, még értettem is a 90%-át, szóval abszolút megérte a dolog.
A szakdogámat egyébként kationos peptidek szintéziséből és jellemzéséből írom, egészen pontosan a buforin II peptid utolsó négy aminosavját (leucin-leucin-arginin-lizin) szintetizálom egymás mögé minél többször és megnézem, hogy a baktériumok ellen melyik változat a leghatásosabb, az egyes, a kettes, stb. Kíváncsi vagyok mire jutok egyébként, remélem sokat meg fogok tudni csinálni a nyár közepéig, utána már a szakdogámat szeretném írni, hogy augusztus végére befejezhessem.