2015-ről

 
Szóval Viki kitöltötte ezt a yearcompass-os évlezáró, előretekintő dolgot, amit végül én is kinyomtattam. Aztán elkezdtem olvasni, hogy miről szól, mikre kell benne válaszolni, és nem bírtam rávenni magam. Már az első feladatnál elbuktam ("vedd elő a naptárad és írj ki belőle minden fontos találkozót, stb." - nincs naptáram, csak a munkahelyen, ahol a beosztásom és a vizsgáimat, zh-imat tartom számon), aztán tovább lapoztam és nekem túl szentimentiális volt az egész. Viszont mindenféleképpen szerettem volna valahogy lezárni az évet itt a blogon is, úgyhogy végül feltúrtam a tumblr legmélyebb bugyrait, és találtam egy ilyet.:

1. What did you do in 2015 that you’d never done before?
Összeköltöztem valakivel és elkezdtem háziasszonykodni. :)
2. Did you keep your New Year’s Resolutions, and will you make more for next year?Az újévi fogadalmaimnak körülbelül a 90%-át nem tartom be. Természetesen ennek ellenére most is írok újakat.
3. Did anyone close to you give birth?
Nem, csak három kolléganőm.
4. Did anyone close to you die?
Nem, idén szerencsére senki nem halt meg, aki hozzám közel állt volna.
5. What countries did you visit?

Nem voltam más országban idén. :( (haha, valaki előttem azt írta ide, hogy "London and Prague". Szép országok)
6. What would you like to have in 2016 that you lacked in 2015?
Iskolai siker
7. What was your biggest achievement of the year?
Fizetésemelést kaptam fél év után és céges telefont, és tudom, hogy megérdemeltem.
8. What was your biggest failure?
Megbuktam analitikai laborból, ezáltal még egy fél évet csúsztam. :(
9. Did you suffer illness or injury?
Pár napig volt egy elég durva hasfájásom, amire azt hittem, hogy vakbélgyulladás, de szerencsére kiderült, hogy más a helyzet, amire megoldás volt egy pár napos antibiotikum kúra.
10. What was the best thing you bought?
Hmm, nem nagyon vettem semmi nagyot idén. Inkább annak örülök, hogy ebben az évben jó párszor el tudtunk menni étterembe, megünnepelni az éppen aktuális alkalmat.
11. Whose behavior merited celebration?
Robié. Nagyon jól esik, hogy mindig mellettem volt és sokszor leste minden kívánságom. :)
12. Whose behavior made you appalled and depressed?
Az egyik barátnőmé, néha a húgomé, de azért nagyon szomorú nem voltam miatta.
13. Where did most of your money go?
Kaja, számlák... :)
14. What did you get really, really, really excited about?
A költözködés, és az első közös karácsony. :)
15. Compared to this time last year, are you:

Happier or Sadder: boldogabb
Thinner or Fatter: pont ugyanannyi.. sajnos visszahíztam 9 kilót, úgyhogy már tudom mi lesz az újévi fogadalmam.. :))))
Richer or Poorer: gazdagabb
16. What do you wish you’d done more of?
Többet kellett volna tanulnom. :D
17. What do you wish you’d done less of?
Lustálkodás
18. Did you fall in love in 2015?
Nem, mert már alapból szerelmes voltam.
19. What was your favorite TV program?

Volt egy pár jó, a Humans nagyon a szívemhez nőtt, ahogy a Sense8 is, de a Wayward Pines is bejött.
20. Do you hate anyone now that you didn’t hate this time last year?
Nem hiszem, szerencsére senkit nem tudok felidézni, akit igazán utálnék.
21. What was the best book you read?
Ez az év igazi lejtő volt a könyvek szempontjából. Minden évben egyre lejjebb megyek a számokkal, gondoltam megfogadom, hogy 30-at elolvasok, erre 6(!!!!!)-ot sikerült csak elolvasnom. Még magam előtt is szégyellem magam. Szóval nincs nagyon miből válogatni, de tessék: Marie Lu: Legenda volt a legjobb ezek közül. Szimpla kis disztópikus regény, ami nagyon lekötött mikor olvastam, ennek ellenére, ha most visszagondolok, annyira nem volt nagy szám. Hol van ez például Michael Grant Gone-jához? Ajj.
22. What was your greatest musical discovery?

Lindemann! Zseniális.
23. What did you want and get?
Céges díjcsomagot 7 giga nettel! :D
24. What did you want and not get?
Soksok könyvet, körömlakkot, ékszert! Ebből semmi nem jött be kb., de nem is sajnálom, mert vágyakozni jobban szeretek ezek után, mint megkapni.
25. What was your favorite film of this year?
Egész sok filmet néztem az évben, többnyire light-os kis semmiségeket. A legjobb ezek közül az Intern volt, jó színészekkel, aranyos poénokkal.
26. What did you do on your birthday, and how old were you?
23 éves lettem (pont tegnap döbbentem rá, hogy ÚRISTEN, ráadásul Robi még hozzá is tette, hogy gondoljak csak bele, holnap már azt mondhatom, hogy jövőre 25 leszek -.- ). Egyébként 2-ig dolgoztam, aztán Robival kimentünk Törökbálintra, ahol elrontottam a mekis kajával a gyomrom, végül hamar elmentem aludni. :D
27. What one thing would have made your year immeasurably more satisfying?
Több szabadidő és nagyobb sikerek az egyetemen.
28. What kept you sane?

Az, hogy anyámmal együtt dolgozhatok, ezért majdnem minden nap találkozhatok vele, pont annyi időre, amennyire szeretnék.
29. Which celebrity/public figure did you fancy the most?
Még mindig Colin Firth a kedvencem.
30. Who did you miss? (in no particular order)

Jelenleg senki. Imádom, hogy ezt mondhatom végre.
31. Who was the best new person you met?
A munkatársnőim, nagyon jól szoktam velük magam érezni szerencsére.
32. Tell us a valuable life lesson you learned in 2015:
Többet kell tanulni és elhúzni innen a francba külföldre.
 

Lemaradtam

Miért van az, hogy én szinte csak ilyen posztokat írok?
Megint nem jártam itt hónapokig, pedig emlékszem régen (kis pisis tinilány koromban) naponta hat bejegyzés született. Persze erről is panaszkodtam már egy korábbi írásomban.
Na jó, be kell vallanom, azért elég elfoglalt voltam. Egyszer majdnem én kerültem kórházba, másszor meg Robi, bár neki sajnos ténylegesen bent kellett töltenie pár napot. Más kérdés, hogy fogalmuk nem volt, mi a baja, először vakbélgyulladásra gyanakodtak, végül kiderült, nem az. Aztán távozáskor a zárójelentésre az került, hogy tonsillectomia, azaz mandulaműtét (WTF?!). Tehát sajnos volt most lehetőség megtapasztalnunk, hogy a magyar egészségügyi ellátás a béka segge alatt tanyázik, elég mélyen.
Egyébként jó sokat dolgoztam, volt olyan, hogy két hétig szünet nélkül melóztam és suliba jártam. Hétköznap T-Systems, hétvégén dm (vasárnap is..). Persze szerencsére ennek meglett a gyümölcse, kaptam egy elég rendes fizetésemelést (mármint diákbérhez képest) és céges telefont is. Úgyhogy nem hiszem, hogy most már gyakran fogok dm-be járni, szerencsére.
Most persze vizsgaidőszak (már a hetedik... -.-), nem szeretem összeszámolni hány vizsgám lesz, de olyan 7-8 biztos. De már lazábban veszem, valahogy túl leszek rajta és kész.
Búcsúzóul még ország-világ szeme előtt megígérem, hogy idén még írok! Szóval írok! :)

Egy egész nyarat vártunk arra, hogy kiderüljön ki lesz az új kapitány a Brooklyn99-ban. Végre eljött az új évad, a liftajtó nyílik, és kilép belőle...

BILL HADER!! BILL HADER!!!!! BILL HADER!!!!!!!!!!!!!

Ezt üvöltöztem körbe a lakásban, úgy örültem.
Nyilván nem lesz sokáig kapitány, de annyira örülök, hogy vááááá!
Muszáj volt leírnom.

Baromira kellemetlen, hogy két napon belül a 24.(!!!) e-mailt kapom, hogy valaki megpróbálja éppen feltörni a Steam fiókomat. Próbálja csak, ha megvan a jelszó még így is külön kóddal kell belépni, amit e-mailen kapok, szóval a google fiókomat is fel kéne törnie. Viszont akkor meg SMS-t kapok szintén egy külön számsorral, úgyhogy teljesen felesleges a próbálkozás. Csak azért bosszant, na.

Közben megy majdnem minden a rendes kerékvágásban. Persze azt nem mondanám túl normálisnak, hogy két napja az egyik barátom teljesen leírta magát a szememben és annyira mérges vagyok rá, hogy nem tudom, hogy vissza tudjuk-e építeni a barátságot (vagy érdemes-e egyáltalán?!). Eljátszotta a bizalmamat teljesen, annak ellenére, hogy én mindig mindenben ott voltam neki, ha segítség kellett, mindig ugrottam. Úgyhogy most rettenetesen csalódott vagyok.

Ma és holnap dm, jövő héten pedig távmunka, egyetemi labormunkával összekötve. Közben a beszámolóm elméleti részéhez hozzá kellene írnom az előző heti munkám "gyümölcsét", illetve angol cikkeket kutatni a peptidszintézisről. Sajnos nem sok kedvem van hozzá, de persze megcsinálom, nyilván.. :)

Közben megy a főzőcske itthon, múlt héten csípős csirkeszárnyat, almás meggylevest és lecsós tarhonyát csináltam. Szerencsére az összes nagy sikert aratott itthon :) Rájöttünk Robival, hogy akkor tudok a legjobban főzni, ha egyedül vagyok itthon, nem figyel és nem szól hozzám senki közben. Mondjuk minden munkával így vagyok, utálom, ha bámulnak közben, egyáltalán nem tudok úgy összpontosítani.

Csütörtökön voltunk lent egy villám kiruccanáson Laciék telkén Szigethalmon. Először nem volt nagy kedvem menni, mert már akkor elviselhetetlen volt a hőség és kellemetlen volt a ventilátor 2 méteres hatósugarán kívül tartózkodni, aludni meg méginkább. Szerencsére a csalódás kellemes volt, mert hibátlanul tudtam pihenni (bár lehet hogy a két cider és két pohár vörösbornak is volt ebben szerepe). Másnap délután 3 körül jöttünk haza, és rögtön szeretett álló ventilátorom hűsítő karjai közé omlottam.

Ja, végre van kábeltévé és net! Na nem mintha nagyon gyors lenne az 1 mega letöltés, de még mindig jobb, mint a szomszédtól lopni az internetet. Persze tévé nélkül meg tök jól elvoltunk eddig, de a tudat, hogy akkor nézzük meg a híreket, amikor akarjuk, megnyugtat minket. Ezzel együtt egyébként egyre otthonosabbá válik a lakás, már csak a kisszobának kell valami funkciót találni. Eredetileg hálószobának szántuk, de a fal másik oldalán a szomszédék hangoskodnak, ami lehetetlenné tenné a pihenést. Úgyhogy ezen törjük még a fejünket, hogy mit kezdjünk vele.

A fogyót pedig újra beizzítom. Csak visszaszaladt 5 fránya kiló itt a költözködés meg új élet közben, úgyhogy 74-ről indulok már megint. Igencsak figyelnem kellene arra, mit eszek, de arra még jobban, mit iszok. Olyan könnyen csúszik a szörp munka közben, hogy észre sem veszem. Az sem segít persze, hogy megint fehér kenyeret veszünk folyton. Szóval el kell kezdenem megint, pár hónap kisiklás megengedhető volt, de addig kell megfogni, míg lehet.

Jelentem, túléltem a hetet! :)
Napközben szakmai gyakorlat 9-től 5-ig, hazaértem, vehettem elő a laptopot, hogy otthonról dolgozzak este 9-ig. Szombaton 11 órázás a dm-ben, közben bevásárlás, mosás, főzés egész héten... Nem volt piskóta, de őszintén szólva könnyebb volt, mint gondoltam, és szerintem simán bele fogok jönni. :)
Egyébként egészen élveztem a laborban való munkát, annak ellenére, hogy kissé monoton volt most a munka. Viszont nagyon izgalmas dolog fog belőle kibontakozni: 10 aminosav hosszúságú fehérjét gyártottunk, ami hatóanyag hordozóként fog funkcionálni, ezt pedig majd daganatos vagy TBC-vel fertőzött sejtbe fogjuk juttatni. Ilyeneket szívesen csinálnék később is, sőt, kutatnék is a témában. Úgy érzem abszolút jól választottam konzulenst is, nagyon kedves, segítőkész, türelmes, hagyta hogy magunk dolgozzunk, de bármikor zaklathattuk a kérdéseinkkel. Ráadásul a jövő hetet is el fogja számolni gyakorlati munkának, amikor majd a beszámolónkon fogunk dolgozni. Nem is járhattunk volna jobban. :)
Na helyzetjelentés off. Úgy érzem kéne még írnom az összeköltözésünkről, na meg az együttlakás "nehézségeiről" (ami jelenleg nem tapasztalható egyáltalán, sőt!), de olyan cukros és túl pozitív lenne, hogy hagyom jelenleg. Majd valamit összehozok akkor, ha reálisabban össze tudom foglalni.


Bárcsak lenne itt egy fasza kép

Vihar

Úgy döntöttem én nem Facebookra írom ki, hogy jaj, de eláztam, mint a többiek, hanem itt panaszkodom.
Szóval nagyon eláztam.
Az úgy kezdődött, hogy már nagyon lógott az eső lába és tudtam, hogy vörös riasztás van, de muszáj volt még bemennem a Tescoba a Hengermalom útnál (mivel ott dolgozom ugyebár). Reméltem, hogy még megúszhatom, elvégre a szél sem fújt még. Erre 10 perc ott töltött idő után már porvihar volt mondhatni. Két percre elgondolkodtam, hogy elinduljak-e vagy sem, végül úgy döntöttem, hogy kimerészkedem. Elvégre két anyuka is simán kiment a kisgyerekével, gondoltam én nem lehetek ilyen gyáva nyuszi. Nos, mire elértem a Szerémi útig a villamosmegállóhoz, dísztárcsák és hatalmas ágak repkedtek mellettem és a fejem fölött. Annyi port nyeltem és szívtam be, mint még soha. Jött a villamos, vele együtt a hatalmas zuhé is. Az utat a Mester utcáig úgy tettük meg, hogy nem láttam ki a villamosból úgy szakadt az eső, a tetőn meg kopogott a jég. Végül a Lurdy háznál 5 perces vesztegelés után bemondta a vezető, hogy felsővezeték-szakadás van, úgyhogy ha gondolja, kinyitja nekünk az ajtót, mehetünk. Én inkább kényelembe helyeztem magam, gondoltam megvárom a műszaki mentést. Újabb 5 perc után megint bemondta, hogy a pótlóbusz jönni fog, szálljunk le. Úgyhogy szakadó esőben kénytelen voltam elhagyni a biztonságot jelentő járművet a Hungária körút kellős közepén. A járdára nem tudtam feljutni, mert a szélső sáv igen sebes sodrású folyóvá változott helyenként igen jelentős kiszélesedéssel. Jobb ötletem nem lévén, lekaptam magamról a balettcipőmet, mielőtt még elviszi a víz a lábamról és úgy gyalogoltam az úton egy fél megállót. Ott végre nagy nehezen el tudtam hagyni a körutat, ahol kénytelen voltam belegázolni a térdig érő vízbe. Eljutottam a Népligetig viszonylag csendesebb esőben, de ott megint elkapott a hatalmas zuhé. Emiatt az aluljáróban várakoztam (ami szintén teljesen beázott) egy jókora csapat menekülttel és kisebbségivel. 15 perc rostokolás után úgy döntöttem, hogy na jó, eleget vártam, úgyhogy elindultam megint. Összvissz 2 óra alatt haza is értem a Salgótarjáni utcába. Egyik vállamon a táska, másikon a laptop, kezemben a bevásárlás. Ráadásul sikerült elérnem, hogy se a zsemle, se a kenyér ne ázzon meg, úgyhogy büszke vagyok. Csak én néztem ki úgy, mint egy ázott veréb. Azaz inkább úgy, mint akit a kutya szájából szedtek ki. Na de legalább hazaértem és remélem nem lesz még egy ilyen, mert nem esett jól. :(